Bellák Gábor - Dicső Ágnes: Az öreg halász. Csontváryról tényszerűen - a talányos mű restaurálása kapcsán (Miskolc, 2017)

4. kép. Az Öreg halász körmei. Részlet átvételkor. Dicső Ágnes felvétele.

Mivel nem volt képes a hordozó síkban tartani a festett oldalt, így veszélyeztette a festékrétegek épségét. A repedések mentén a festékszigetek sérülékenyek, mert élük felemelkedett. A pasztózus helyeken ez jelentős kipergéssel, festékveszteséggel járhat, amennyiben nem kezelik időben a művet. A festésre használt vásznat, mint minden szerves anyagot, a fény, a légkör nedvességtartalma lassan, de visszafordíthatatlanul károsítja. Igen körültekintően az Öreg halász hátoldalát ugyan védte egy kartonlap, de a repedések mentén pont ott érte a fény, ahol eleve gyengébb már a vászon. Ezeken a pontokon elkezdődött a festékrétegek leválása. A kép restaurálását tehát a kép felületén és egész szerkezetében tapasztalható elváltozások indokolták.

Az Öreg halászt szemlélve immár nem a férfi igéző tekintete, hanem a festmény rossz állapota szúrt szemet. A vászon erősen deformálódott, benyomódások, törések, hullámosodások jellemezték. Tapintásra merevnek és törékenynek érződött. (3. kép)

Csontváry festéstechnikájára jellemző a lazúros és pasztózus ecsetkezelés esetlegesnek tűnő, de tudatos megválasztása. (4. kép) A szinte szobrászi gondossággal kidolgozott domborulatok és lazúros részek egymás melletti váltakozása eleve veszélyforrás, ugyanis a nem megfelelő módon rögzített és feszített vászonhordozó komoly fizikai megterhelésnek van kitéve. Egy vászon csak akkor nyújt megfelelő alapot a festéshez, és

22