Kákóczki András - Vámosi Katalin: Lenkey Zoltán 1936-1983 (Miskolc, 2014)
Kákóczki András - Vámosi Katalin: Lenkey Zoltán főiskolás évei, 1956-1962
1960. 1 Apollinaire ill., rézkarc 1962. 1 József A.: A kutya, színes rézkarc Lenkey Zoltán eőiskolás évei, 1956-1962 Lenkey Zoltán főiskolás éveiben Poe, Baudelaire, Verlaine, Apollinaire verseihez készített rézkarcokat, illetve ekkor már az Élet és Irodalom is közölte rajzait és grafikáit. Korai versillusztrációi egy saját stílusát kereső, még nem teljesen kiforrott művészt mutatnak, aki bátran merített elődei, példaképei ábrázolási módszereiből, de határozott, autonóm egyénisége nem tűrte az epigonszerű, közvetlen formai, tartalmi másolást. A hagyományos rézkarc technikáját, kifejezésvilágát, ami a különböző vonalakból kialakított fekete-fehér tónusok alkalmazásán alapul, a Képzőművészeti Főiskolán és a Szépművészeti Múzeum könyvtárának metszetgyűjteményében, főként az elmélyülten tanulmányozott Remb- randt-rézkarcokból és Dürer-metszetekből sajátította el. Az említett mestereken kívül meghatározó hatást gyakorolt rá a tőle pár évvel idősebb Kondor Béla a szimbólumok használatát, szubjektív megfogalmazását illetően. A kondori hatásról így vallott: „Kondor Bélától tanultak alapozták meg látásmódomat és kifejezési formanyelvemet. Kondor emberi és művészi alapállása meghatározó jelentőségű egész munkásságomra.”' Ennek ellenére nem vált Kondor követőjévé. 1962-es diplomamunkája - lózsef Attila verseinek illusztrálása (1962.1, 1962.3) - a rézkarc mesterségének tökéletes elsajátításáról, a versek átér zéséről és egyéni képi világának megteremtéséről vallanak. Formálódó sajátos stílusáról árulkodnak korai műveinek közvetlen környezetéből merített motívumai is. Ezekből a megélt élményekből születtek meg alkotásai az emlékezés szűrőjén keresztül. Ebben az időszakban a sokszorosított grafika, ami korábban a képzőművészeti műfajok „rangsorában” a festészet és a szobrászat mögött helyezkedett el, a kor egyik meghatározó vizuális kifejezési eszközévé vált. Az irodalmi ábrázolások kötött ábrázoló műfajától, az illusztrációtól elindulva fejlődött önálló műfajjá, ami saját korára közvetlenül és kötetlenül reagált. BENEDEK 1973/6.4. 7
