Fehér Béla (szerk.): Az ásványok vonzásában, Tanulmányok a 60 éves Szakáll Sándor tiszteletére (Miskolc, 2014)
Papp Gábor: Nyelvújítás kori ásványtani műszótáraink és szerzőjük, Kováts Mihály
244 Papp G. ásványtani irodalom mélyebb ismeretével és visszafogottabb etimologizálással párosult volna, valmint energiáit nem kötötte volna le a mindent megmagyarosítás igénye, az ásványtan tudománytörténete ugyan szegényebb lenne két kuriózumszámba menő ásványnévtárral, de gazdagabb lenne egy - a maga korában hiánypótló - ásványnév-etimológiai munkával. De végül is mennyi maradt meg Kováts magyar szakszavaiból? Nos, az ásványtan területén semennyi sem, ami a fentiek alapján nem meglepő. Kérdéses, hogy a többi tudomány szaknyelvére mekkora hatást gyakorolt. Natter-Nád (1964) azt írta, hogy „szó-, valamint műszó-alkotásainak igen jelentékeny része most is megtalálható az élő magyar nyelv leltárában”. E vélekedés azonban - különös tekintettel arra, hogy a szerző Kovátsnak tulajdonítja az érc, az ásvány és (a platinára) a fehér arany szavakat, melyeket már évtizedekkel (az ércet évszázadokkal) előtte használtak24 - mindenképpen kelő alátámasztásra szorul. A kémiára vonatkozóan Szabadváry (1998) állásfoglalását idézhetjük, mely szerint „szavai erőltetettebbek, mint Nyúlás magyarításai, és kevésbé is maradtak meg” - Szabadváry ellenpélda gyanánt különös módon az „anyag” szót említette, amely éppenséggel nem Kováts alkotása (ő ugyanis a „tárgy”-at használta ilyen értelemben, 1. Kováts, 1807-8). Pontos filológiai elemzés nélkül amúgy sem könnyű a kérdést megválaszolni, hiszen Kováts műszó gyanánt előszeretettel használt meglévő régi vagy táj szavakat. Szőkefalvi (1959) szerint az orvostan terén a Bugát-, a kémia terén pedig a Schuster- féle irányzat és a mögöttük álló egyetem tekintélye szorította ki Kováts műszavait. Amikor pedig az 1860-70-es évekre a Bugát-Schuster „iskola” - szavai magyartalansága és eről- tetettsége (és hozzátehetjük: a párhuzamos magyar nevezéktan kényelmetlensége) miatt - vereséget szenvedett, már „a régi magyar nyelvújítók magyaros szóalkotásait felújítani nem lehetett.” 18. Köszönetnyilvánítás A nyújtott segítségért a következőknek tartozom köszönettel: Monika Gross (Josephinum, Medizinische Universität Wien), Jósvay Klára (Sárospataki Református Kollégium Levéltára), dr. Magyar László (Semmelweis Orvostörténeti Múzeum Könytára), dr. Molnár László (Semmelweis Egyetem Levéltára). Irodalom - References Anonim (1862): Kovács Mihály. MTA Almanach 1863-ra, 259-260. Batta I. (1922): A magyar nyelvű fizikai irodalom története 1867-ig. Kézirat. A szöveget sajtó alá rendezték a Magyar Tudománytörténeti Intézet munkatársai, Gazda István vezetésével, http://mek.oszk.hu/05100/05114/# Harsányi I. (közreadó) (1922): Kazinczy Ferencz levelezése. XXII. kötet. 1764. december 3.-1831. augusztus 15. Budapest: MTA. Kapronczay K. (2012): Kováts Mihály érdemei az orvoslás és más természettudományok magyar nyelvűvé tétele érdekében. M Orv. Nyelv, 1, 8-12. 24 Az első két téves adatot Kapronczay (2012) is átvette.
