Fehér Béla (szerk.): Az ásványok vonzásában, Tanulmányok a 60 éves Szakáll Sándor tiszteletére (Miskolc, 2014)
Papp Gábor: Nyelvújítás kori ásványtani műszótáraink és szerzőjük, Kováts Mihály
Nyelvújítás kori ásványtani műszótáraink 233 A második (magyar-latin) részt (Első szófejtő magyar latán ásványnévtár) tizenhárom oldalas előszó vezeti be, melynek számos gondolatát a cikk előző szakaszában idéztük. Az 59 oldalas szótárban Kováts a (latin) ásványnévnek az első részben kifejtett etimológiáját nem ismételte meg (hiszen az a magyar név után megadott latin megfelelőnél ott kikereshető), viszont itt magyarázta meg a „magyar ásványnevezetek” előállításához használt kevéssé ismert szavakat. Részben a Pápai-Páriz szótárából kibányászott szavakat, pl.: „Hempergős Szemölcsös: Quarizum Cvlindricum. *) Cylindrus: Hömpölygő, hempergő, v. Görgőfa. Párizp.”, részben pedig a tájszavakat értelmezte, pl.: „Kemény Téglás Réz: Cuprum Lateritium Induratum. *) Téglás: Téglaszínű. Innét Téglás lúd, Téglás pulyka. Abaúj Vármegyében mondják”. Olykor az orvos szól a magyarázatokból, mint a mésztufa egyik szinonimája, a Forrasztókő Mészkő esetében: „forrasztókőnek híjjá a’ Köznép a’ Cal- carius Tophust. Mert azt hiszi, hogy a’ ketté tört csontot öszsze forrasztja. Minthogy a’ csont forradásához hasonló. Gyógyít is vele a tudatlan község.” A harmadik (német-latin) rész (Deutsch lateinisches mineralogisches Wörterbuch) - már csak kétoldalas - előszava szerint azoknak a magyaroknak szólt, akik neveltetésükből adódóan jobban tudtak németül, mint magyarul, ezenkívül a bányavidékek német származású és anyanyelvű lakosainak, valamint a honfiúsított németeknek. A szótár már csak 40 oldal, mivel nem közöl etimológiai adatot, csak a német név latin megfelelőjét, utána viszont egy 59 tételes összeállítás van a német ásványtani homonimákból (pl. blauer Schörl = 1. Titanium Anatase [anatáz], 2. Cyanites [kianit]), Esper fent idézett művére hivatkozva. A negyedik, hat külön szótárból álló, de folyamatosan oldalszámozott rész (Mantissa Lexicon Mineralogicum Gallico Latinum, Anglico Latinum, Italico Latinum, Russico Latinum, Svecico Latinum, Danico Latinum continent) a francia, angol, olasz, orosz, svéd és dán ásványnevek latin megfelelőit közli. Az előszóban Kováts kifejtette, hogy mivel minden nyelvben latin eredetűek az egyedül autentikus ásványnevek, latin ásványtani etimológiai szótára minden nemzet ásványtannal foglakozó fiának hasznos lehet, ezért a nemzeti nyelveken ábécérendben közölt ásványnevek mellett megadta a latin megfelelőt, melynek segítségével a szótár első részében könnyen megtalálható az etimológiai magyarázat. Kováts a francia szótárban (7-46.) számos szerzőre (Bőm, Brisson, Daubenton, de la Hire, Desmarest, Dolomieux, Estner, Forster, Kirwan, Monnet, Romé de LTsle, Sage, Saussure stb.) hivatkozott, kérdés persze, hogy ezek elsődleges, vagy Esper, ill. Widenmann fentebb említett munkáiból átvett hivatkozások-e. Az angol részben (49-60.) főként Kirwan és Forster nevét említette. Az olasz szótárban (63-75.) elsősorban Estner, Ferber, Gioeni, Stütz és Volta, ritkábban Blumenbach, Gerhard, Gmelin, Imperatus és Voigt szerepel. A kurta orosz fejezet (79-83.) latin betűs átírásban tartalmazza az orosz ásványneveket, hivatkozás nélkül. A svéd (86-92.) szótárban Cronstedt neve bukkan fel kétszer, a dánban (95- 100.) ismét nincsenek hivatkozások. A könyvet az „Előfizető és Aláíró Fő-Méltóságú, Méltóságos, Nagyságos, Fő-Tisz- telendő, Tekintetes, Tisztelendő, Tiszteletes, Nemzetes, Túdós Urak” impozáns listája zárja (erről bővebben 1. lentebb). 12. Kovács magyarításairól általában Szőkefalvi-Nagy (1959) szerint Kováts ,jó magyar nyelvérzékkel, de ugyanakkor viszont [!] jó nyelvészeti tudással is kezdett munkájának”. Az ő megállapításával szemben,
