Fehér Béla (szerk.): Az ásványok vonzásában, Tanulmányok a 60 éves Szakáll Sándor tiszteletére (Miskolc, 2014)
Gál Péter: Markazit, pirit és oxidációs termékeik előfordulása a bükki triász mészkövekben
86 GálP. tokként jelenik meg, de jól fejlett kristályokban is előfordul dipiramis, dárdakovand, valamint álhatszöges táblás kristályok formájában. Pirit csak kevés helyen fordul elő, egymásba nőtt hexaéderes kristályokként. Az átalakulási termékek között gyakoriak a szulfidok utáni pszeudomorfózák. Ezek már többnyire felis- merhetetlenné roncsolódtak, de előfordulnak többé-kevésbé jól megőrződött kristályformák is. Az előforduló jellegzetes típusokat két csoportra bontottam. Az első, gyakoribb csoportot a repedések falán a mészkőre nőtt kristályok és kristályhalmazok alkotják, amelyek különféle átalakultsági állapotban vannak. A második csoportba a vaskos kéreg formájában kivált, vas-szulfidokból kialakult vas-oxidos kérgek tartoznak, a kérgek felületét esetenként pszeudomorfózák borítják. Feltehetően a szélesebb repedések mentén alakultak ki, ahonnan fizikai hatásokra letöredeztek és az ott felhalmozódott agyagba ágyazódtak. A vizsgálatokat részben otthon végeztem, valamint a Herman Ottó Múzeum és a Miskolci Egyetem Ásvány és Kőzettani Tanszékén voltak segítségemre a fénymikroszkópos vizsgálatoknál. Utóbbi helyen röntgen- pordiffrakciós vizsgálatokra is sor került különböző helyekről származó vas-oxidokról. Ennek alapján a legnagyobb mennyiségben a goethit és a rosszul kristályos vas-oxidok vannak jelen, de hematit és lepi- dokrokit is ki lett mutatva. 1. A lelőhelyek rövid ismertetése A Bükk fő tömegét felépítő triász korú mészköveknek számos feltárása van a hegységben, de a vas-szulfidok megjelenése kifejezetten a mesterséges feltárásokhoz kötött. Kutatásaim során 11 bányászati tevékenységgel feltárt előfordulást vizsgáltam át, nagy részüket többször is (I. táblázat). A feltárások túlnyomó része régóta felhagyott kőfejtő, a természet által részben visszahódítva. Négy kőfejtőt még nem érintett ez a jelenség, kettőt művelnek is közülük. A bányahelyek a hegység peremi részein, települések közelében vannak, többségében Miskolc és Eger térségében. Geológiai értelemben a feltárások zöme a hegység északi, keleti részén a Bükkfennsíki Mészkő Formációhoz, a déli és délnyugati részeken pedig a Bervai Mészkő Formációhoz tartozik (Less et al., 2005). 2. Az előforduló vas-szulfid ásványok A feltárásokban megjelenő vas-szulfidok alacsony hőmérsékletű hidrotermális oldatokból váltak ki, a szűkebb repedések mentén önálló kristályokat, kristályaggregátumokat, a tágabb repedések mentén pedig vastagabb kérgeket alkotva. Az idők folyamán túlnyomó részük oxidációval átalakult, de kis mennyiségben több helyen is lehet találkozni velük. 2.1. Markazit (FeS2, rombos) A feltárások domináns vas-szulfidja, öt feltárásnál bukkantam rá. Rendkívül változatos, tucatnyi kristályformában jelenik meg. Önálló kristályok eléggé ritkák, legtöbbször aggregátumokként vagy ciklikus ikrekként (dárdakovand megjelenés) fordul elő. 1. Felsőtárkány, Mész-völgy: 1-5 mm-es rombos dipiramisokként (1. ábra), 1-3 mines álhatszöges táblákként és dárdakovand megjelenésű ikerkristályokként, utóbbi változatos formákat képez. Foltok, gömbös aggregátumok, hintések és pecsétek is előfordulnak. Egy helyen fordul elő a bányában figyelemre méltó mennyiségben. Világos színű mészkőben jelenik meg. 2. Éger-Felnémet, Berva-völgy: 1-4 mm-es álhatszöges táblákként és 1-2 mm-es dárdakovandokként jelenik meg. Hintések, foltok is gyakoriak. Több helyen is előfordul kis mennyiségben, elszórtan a bányában. A legsötétebb mészkőtípusban jelenik meg elsősorban.
