Fehér Béla (szerk.): Az ásványok vonzásában, Tanulmányok a 60 éves Szakáll Sándor tiszteletére (Miskolc, 2014)
Földessy János - Németh Norbert - Gerges Anita - Bodor Sarolta - Kasó Attila: Az arany geokémiai eloszlása a rudabányai ércelőfordulás földtani környezetében
82 Földessy J., Németh N., Gerges A., Bodor S. & Kasó A. 7. Értelmezés A felszíni minták átlagos Au-tartalma alacsony. Néhány kiugró érték (max. 0,29 ppm Au) az oxidációs öv anyagából vett mintákban jelentkezik. A mélyfúrások anyagát litológiai típusokra szétválasztva jelentős különbségek mutatkoznak az egyes fő kőzettípusok anyaga szerint. Látható, hogy szinte valamennyi esetben a kimutatási határon lévő értékek fordultak elő leggyakrabban. A középértékek közül a médián a leginkább értelmezhető és robusztus, mert azt sem a (különösen a kis elemszámú csoportokban jelentős hatású) kiugró értékek, sem a határérték alatti értékek behelyettesítései nem befolyásolják. A homokkő-aleurit típusú kőzetanyagokban az átlagos aranytartalom az agyagmár- gákhoz és karbonátos képződményekhez képest több mint kétszeres, ez néhány jelentősen kiugró értéknek köszönhető; a médián értéke a többi kőzettípushoz hasonló nagyságú, sőt, a metaszomatizált kőzetanyagtól el is marad. A maximális értékekben ugyanez a különbség 15-20-szoros, és ez rendre metaszomatózissal érintett, szideritesedett és kovásodott („krém- pátos”) szövetű szakaszokhoz kapcsolódott. A homokkő aranyeloszlásának szélsőséges jellegére utal a jelentős szórás. Figyelemre méltó ellenben, hogy a metaszomatózissal érintett (homokkövön kívüli) kőzetanyagban (MS, BA, LM litológiai típusok), bár a mintaszám kicsi, a mediánértékek valamelyest megnövekedett általános aranykoncentrációra utalnak, azonban kiugró értékek nélkül. Korrelációs kapcsolatokat kerestünk ugyanezen mintacsoportok aranytartalma és az egyéb elemek koncentrációértékei között. A legjelentősebb dúsulást tartalmazó homokkövekben az aranynak nincs jellemző kísérő elemegyüttese, nem kapcsolódik színesfém-szul- fídokhoz, bár jellemzően a krémpátos szakaszokban dúsul, és a vassal és a magnéziummal sejthető gyenge kapcsolat. A baritban dús képződménycsoportban ellenben igen határozott hidrotermális elemkapcsolattal rendelkezik, amelyben epitermális eredetre (pl. Hg), vagy nagyobb mélységi eredetre (pl. Mo) utaló elemeket is találunk, határozottan szulfidos környezetben. A bamavasércek valószínűleg a sokféle ércesedés oxidációs zónájának sokféle termékét együtt jelentik. 8. Összegzés A felszíni minták aranytartalma egy nagyságrenddel alatta marad a fúrási minták bizonyos csoportjaiban megismert Au-koncentrációknak. A felszíni mintáink között viszont nincs képviselve az a homokkő-aleurit kőzetcsoport, amely a legígéretesebb hordozó kőzet a mélyfúrásokban. Ilyen képződmények a felszínen az eddig mintázott területektől DNy- ra találhatók, színesfém-dúsulás szempontjából érdektelenek voltak, és többségében meddőhányók fedik. A felszínen megismert kétféle aranydúsulás között a vett nagyszámú minta elemzési értékei alapján jelentős geokémiai különbség mutatkozik. A gazdaságos koncentráció határát alulról megközelítő aranytartalmak a Bódvaszilasi Homokkő Formációhoz kapcsolódnak, de ebben semmiféle hidrotermális szulfidos elemegyüttes nem kíséri az aranydúsulást a krémpát (és leírások szerint megjelenő hematithintés) kivételével. A barit (baritos pátszegély) aranytartalma viszont jellegzetes hidrotermális együttes tagjaként, szulfidos ércesedést kísérve jelentkezik.
