Fehér Béla (szerk.): Az ásványok vonzásában, Tanulmányok a 60 éves Szakáll Sándor tiszteletére (Miskolc, 2014)
Fehér Béla: A szobi Csák-hegy zeolitjainak kristálykémiája
64 Fehér B. ben a Na válik a domináns szerkezeten kivüli kationná (sztilbit-Na). Ugyanakkor a szak- irodalomban találunk utalást magas Na-tartalmú stelleritre is (Passaglia & Pongiluppi, 1974), azonban ez egy később leírt új ásványfajjal, a barrerittel egyezik meg (Passaglia & Pongiluppi, 1975). A stellerit és a sztilbit elkülönítése - nagy hasonlóságuk miatt - nem tartozik a rutin- feladatok közé. Ebben az alábbi tulajdonságok megfigyelése lehet segítségünkre (Galli & Passaglia, 1973; Passaglia et al., 1978; Quartieri & Vezzalini, 1987): 1. A röntgen egykristály-diffrakciós felvételen a rombos szimmetria miatt a stellerit esetében a (604) és a (604) reflexiók intenzitása egyenlő, míg a monoklin sztilbit esetében nem az. 2. A röntgen-pordiffrakciós felvételen a 23-24° 20 szögtartományban (Cu-sugárzás esetén) a (204) és (204) reflexiók a stellerit esetében egy éles csúcsot alkotnak, míg sztilbit esetében a szimmetriacsökkenés miatt felhasadnak. Ezt a módszert alkalmazták pl. Tóth et al. (1999) a dunabogdányi Csódi-hegy sztilbitjeinek azonosításában, viszont kis mennyiségű minta esetén az eljárás nem mindig vezet eredményre. így vagyunk ezzel a szobi mintáknál is, a részleteket lásd alább, a stelleritről szóló fejezetben. 3. A stelleritben a Na-tartalom nagyon alacsony, míg a sztilbitben ~ 1 apfu, vagy magasabb. Ugyanakkor nincs összetételi hézag a stellerit és a sztilbit között és a Na-tarta- lomra nem közölnek olyan határértéket, mely alapján a két fajt el lehetne különíteni. 4. A tetraéderes váz Si-tartalma a stelleritben magasabb (R = 0,78), mint a sztilbitben (R = 0,75), mely a szerkezeten kívüli kation-tartalommal van összefüggésben. 5. A stelleritek morfológiája nagyon egyszerű, általában csak az {100}, {010} és {001} rombos véglapok vannak kifejlődve, miáltal a kristályok tégla vagy léc alakot nyernek. Ritkán az {111} rombos dipiramis is megjelenik, de csak apró lapokban, melyek a tégla vagy léc alakú kristályok sarkait csapják le. Ezzel szemben a sztilbitnél - rombos értelemben - az {111} forma nagyon fejlett, emiatt a kristályok csúcsosan végződnek, ellentétben a lapos végű stelleritekkel. Bár ez a megfigyelés nem általános érvényű, kiinduló pontnak megfelel a két ásvány elkülönítésében. 6. A két ásvány megkülönböztetése talán vékonycsiszolatban a legegyszerűbb. Egyrészt a sztilbit mindig ikerkristályokat alkot, emiatt keresztezett polarizátoroknál növekedési szektorok figyelhető meg. Ezzel szemben a stellerit egykristályként viselkedik, vagyis az egész kristály egyszerre olt ki. Emellett a stellerit - rombos szimmetriája miatt - egyenes kioltású, míg a sztilbit esetében a különböző zónákban más-más kioltási szögeket mérhetünk. 4.6. Stellerit A Csák-hegyen a stelleritet „epidezminként” Erdélyi (1943) határozta meg, aki szerint itt ez a zeolit kétféle alakban jelenik meg: 1.) Parányi, néhány tized mm-es víztiszta kristályok, melyeken a három rombos véglapon kívül valószínűleg az {111} dipiramis lapjait is észlelhetjük. E lapok a kristály sarkait tompítják, melyek egyébként az 1. véglap szerint táblás termetűek. Mikroszkóp alatt a kristályok víztiszták, átlátszók, egyenes kioltásúak, a sztilbitre jellemző ikerszerkezetet nem mutatják. Optikailag kéttengelyűek, negatív karakterrel. Törésmutatók: a = 1,485; y = 1,497.
