Fehér Béla (szerk.): Az ásványok vonzásában, Tanulmányok a 60 éves Szakáll Sándor tiszteletére (Miskolc, 2014)
Fehér Béla: A szobi Csák-hegy zeolitjainak kristálykémiája
48 Fehér B. jobban, illetve használhatjuk az /^-értéket, amely az összes tetraéderes pozíción belül a Si részarányát adja meg, vagyis R = Si/(Si+Al+Fe). Az átlagos /Aérték (Ra) alapján a zeoli- tokat három csoportba szokás osztani (Passaglia & Sheppard, 2001): Si-szegény zeolitok (Ra = 0,50-0,60), közepes Si-tartalmú zeolitok (Ra = 0,60-0,80) és Si-gazdag zeolitok (Ra > 0,80). A szerkezeti vázon kívüli kation-tartalom vizsgálata azért fontos, mert számos zeolitnál (esetünkben a kabazitnál, a heulanditnál és a sztilbitnél) ez fogja meghatározni, hogy egy ásványsoron belül melyik ásványfajjal van dolgunk (lásd Coombs et ai, 1997). Érdemes még külön szót ejtenünk a vastartalomról. Jelenleg sincs egyetértés a kutatók között abban, hogy a zeolitokban mért vastartalmat a tetraéderes váz kationjaihoz vagy a szerkezeten kívüli kationokhoz sorolják-e, esetleg szennyező Fe-oxidos és/vagy hidroxidos fázishoz tartozónak tekintsék őket (Passaglia & Sheppard, 2001). Mi vei a szobi zeolitokban mért vastartalom elenyésző (a legmagasabb érték 0,34 tömeg% Fe203 volt), ezért esetünkben ez a kérdés nem bír túlzottan nagy jelentőséggel. A magunk részéről a vasat három vegyértékűnek számoltuk és a tetraéderes vázba helyeztük, számos publikáció gyakorlatát követve (pl. Deer et al., 2004). Végezetül meg kell jegyezzük, hogy a szobi zeolitok víztartalmát nem mértük, ugyanis a termoanalitika által megkívánt anyagmennyiség sok esetben a múzeum gyűjteményi példányainak túlzott igénybevételével jártak volna. Megtehettük volna még, hogy számoljuk a víztartalmat úgy, hogy 100%-ból levonjuk a mikroszondás-elemzések végösszegét, hiszen a zeolitokban nem mért egyedüli komponens a H20. Mivel az így kapott eredmények nagyon bizonytalanok és sokat nem adtak volna hozzá a szobi zeolitok kristálykémiájának ismeretéhez, ezért ezeket a számításokat nem végeztük el és úgy vettük, hogy zeolitjaink az irodalomban közölt ideális mennyiségű vizet tartalmazzák. Ilyen víztartalmakat adtunk meg a szövegben egy-egy zeolit átlagos képletében, illetve ezekkel a víztartalmakkal számoltuk a sűrűség-értékeket is. 4. A szobi zeolitok kristálykémiája 4.1. Analcim Az analcim elméleti összetétele: Na[AlSi206] • H20 (Z = 16), vagyis ideális esetben R = 0,67, illetve Na/(Na+Ca) = 1. Az /C érté ke azonban széles tartományban mozoghat - 0,60-0,74 (Passaglia & Sheppard, 2001), illetve 0,595-0,753 (Deer et al., 2004) - elsősorban a kristályosodási környezettől és a prekurzor kőzetüvegtől függően. Passaglia & Sheppard (2001) szerint a magmatitok üregeiben előforduló analcim /{-értéke az átlag (0,67) körül mozog, bázisos kőzetekben ennél kisebb, intermedier és savanyú kőzetekben pedig nagyobb értékek a jellemzőek. A Na/(Na+Ca) arány általában nagyon közel van az 1-hez, de ennél jóval kisebb értékek is előfordulhatnak, melyek már a wairakit felé (ez az analcim Ca-analógja) mutatnak átmenetet. A szobi Csák-hegyről analcimot először Papp (1932) említ, mint a kőzetalkotó pla- gioklászok egyik átalakulási termékét. Később Koch (1966,1985) megjegyzi, hogy Pappon kívül senki sem találta meg ezt a zeolitot. Szakáll et al. (2005) már 0,5-1 mm-es kristályokról tesznek említést az andezit üregeiből, érdekes módon Pappra hivatkozva. Végül Körmendy (2011) írt le 1-2 mm-es, színtelen kristályokat a kőfejtő 2. szintjének kabazitos (fakolitos) anyagából.
