Fehér Béla (szerk.): Az ásványok vonzásában, Tanulmányok a 60 éves Szakáll Sándor tiszteletére (Miskolc, 2014)
Fehér Béla: A szobi Csák-hegy zeolitjainak kristálykémiája
46 Fehér B. 1. Bevezetés A Csák-hegy Szobtól É-ra, légvonalban mintegy 4 km-re található, Márianosztra község közelében. Fő tömegét középső miocén (badeni) biotitos hipersztén-amfibolandezit alkotja (rétegtanilag ez a Nagyvölgyi Dácittufa Formáció Nagykoppányi Andezit Tagozatába tartozik; részletesebben lásd: Gyalog, 2005). A kőzet szabad szemmel nézve, friss állapotban acélkék színű, de rövid idő alatt megfeketedik, a mállott felszínű darabok rozsdabarna színűek. A másik fő kőzettípus, a világosszürke, kvarctartalmú, hiperszténes bio- tit-amfibolandezit a Csák-hegy központi részén található. A hegy alapját képező fekete biotitos hipersztén-amfibolandezitre tufa közbetelepülése nélkül ömlött rá, s a határ mentén helyenként breccsa képződött, ahol a hipersztén-amfibolandezit darabkáit a kvarctartalmú hiperszténes biotit-amfibolandezit köti össze (Papp, 1932). A szobi Csák-hegyről zeolitásványt (kabazitot) Szabó (1871) írt le először, s ez az adat Tóth (1882) monográfiájában is megjelent. Később Papp (1932), a Börzsöny eruptív kőzeteiről szóló írásában, analcimról és sztilbitről tesz említést. A következő zeolit felfedezésére bő egy évtizedet kellett várni, Erdélyi 1943-ban publikálta az „epidezminről” (= stellerit) szóló dolgozatát, de adatokat közölt a kabazitról és a sztilbitről (mint „dezmin”) is. Koch (1966) monográfiájában is ezt a négy zeolitot említi a Csák-hegyről, bár az anal- cimot csak kérdőjelesen. A monográfia második kiadásáig a Szobról ismert zeolitok száma nem növekedett (Koch, 1985), s ugyanezt a négy zeolitot közli Szakáll & Gatter (1993) könyve is, de ők az analcim jelenlétét már nem kérdőjelezik meg. Ezután Lóránth (2001) közölt egy rövid tanulmányt a szobi dachiarditról, de ennek a zeolitnak az előfordulását mi magunk nem látjuk bizonyítottnak. Valószínűleg a vele összetéveszthető episztilbit lett tévesen meghatározva. Ezt támasztja alá Lóránth mintáinak röntgen-pordiffrakciós vizsgálata is (Sajó István szóbeli közlése). Végül Szakáll et al. (2005) írták le először Szobról a heulanditot és az episztilbitet, ezzel hatra nőtt a Szobról ismert zeolitok száma. A Csák-hegy „testvéréhez”, a dunabogdányi Csódi-hegyhez képest jóval kevésbé népszerű az ásványgyűjtők körében, köszönhetően annak, hogy itt a zeolitok kristálymérete nagyon kicsi, az 1 mm-t is ritkán érik el. Ugyanakkor zeolitfaj okban némileg gazdagabb, hiszen a Csódi-hegy minden zeolitja (kabazit-Ca, sztilbit-Ca, heulandit-Ca és analcim) megtalálható Szobon is, a stellerit és az episztilbit viszont már nincs meg Dunabogdányban. Jelen tanulmányunk a szobi Csák-hegyről kimutatott zeolitok számát nem növeli, azonban kristálykémiájuk ismeretét jelentősen kibővíti. Ez ideig ugyanis - dacára a számos publikációnak - a szobi zeolitokról mindössze két kémiai elemzés jelent meg nyomtatásban, s mindkettő a kabazitról készült (lásd Szabó, 1871; Pécsi-Donáth, 1965). 2. Vizsgálati módszerek Az andezit üregeiben, illetve repedéseiben fenn-nőve előforduló zeolitokból átlagosan 1 mm körüli egykristályokat vagy aggregátumokat preparáltunk ki, majd epoxigyantába öntöttük, végül felpolíroztuk őket. Az így kapott minták összetételét a Miskolci Egyetem Ásvány- és Kőzettani Tanszékén JEOL JXA-8600 típusú elektron-mikroszondával határoztuk meg, hullámhossz-diszperzív üzemmódban. A mérési paraméterek a következők voltak: 15 kV gyorsítófeszültség, 20 nA mintaáram, 10 másodperc mérési idő a csúcsokon és 5 másodperc a háttéren. Mivel a zeolitok elektronsugár alatt nem túl stabilak, ezért
