Fehér Béla (szerk.): Az ásványok vonzásában, Tanulmányok a 60 éves Szakáll Sándor tiszteletére (Miskolc, 2014)
Thamóné Bozsó Edit: Üledékes kőzetek kvarcszemcséibe zárt információk hazai példákkal
Üledékes kőzetek kvarcszemcséibe zárt információk 271 2. Az üledékes kőzetek kvarcszemcséibe zárt földtani információk A kvarc a becslések szerint a földkéreg üledékes kőzeteinek mintegy 21-35%-át alkotja (Balogh & Hajdúné Molnár, 1992; Blatt, 2003). A homokokban és homokkövekben átlagosan 65%, az agyagpalákban 30%, a karbonátos kőzetekben és a jelenlegi pelágikus üledékekben 5-5% a részaránya (Balogh & Hajdúné Molnár, 1992). Akvarc szinte minden üledékes környezetben megtalálható, és még a mészkövek, dolomitok is tartalmaznak egy kevés behordott kvarcot. Az üledékes kőzetek kvarcszemcséi magukon viselik származásuk és történetük jegyeit. Információt hordoznak többek között eredetükről, lehordási területük kőzettani felépítéséről, esetleg elhelyezkedéséről, szállításuk módjáról, lerakodási környezetükről, a lerakódásuk és betemetődésük utáni folyamatokról, valamint a fiatal, késő-pleisztocén- holocén üledékek lerakódásának időpontjáról is. Ezen információk kinyerésének egyik legfontosabb eszköze a polarizációs mikroszkóp, amellyel a kőzetcsiszolatok mellett a különálló szemcsék beágyazásával készült preparátumok is tanulmányozhatók. Az utóbbiak többnyire az üledékes kőzetek fmomhomok frakciójának bromoformmal (2,89 g/cm3) szeparált és kanadabalzsamba ágyazott könnyűfrakciójából készülnek. A kvarc azonosítására a röntgen és a termikus módszereket is gyakran alkalmazzák. A szemcsék felülete kézi nagyítóval, sztereo fénymikroszkóppal és pásztázó elektronmikroszkóppal (SEM) vizsgálható. Azonosítására és izotóp-összetételének vizsgálatára a SEM-EDS és az ICP-MS is használatos. A szemcsék belső szerkezetének (pl. zónásság, mikrorepedések, deformációs szerkezetek, lamellák, diagenetikus bekérgezések, átkristályosodás) tanulmányozásához a katódlumineszcens mikroszkóp (CL) a legalkalmasabb. Újabban a SEM-CL és az optikai mikroszkópos vizsgálat együttes alkalmazása is megoldott. A bezárt gáz- és folyadékzárványok mikrotermometriai mérésével a kvarc keletkezési hőmérséklete is meghatározható. A kvarc szerkezete és fluidzárványai infravörös és Raman spektroszkópiával is vizsgálhatók, kormeghatározása pedig lumineszcens mérések segítségével történik. 3. Eredet, lehordási terület Az üledékek kvarcszemcséi különböző magmás és metamorf kőzetekből, valamint idősebb üledékes kőzetek áthalmozódásából származhatnak. A sziliciklasztos üledékes kőzetek eredetének meghatározásához a kvarc igen nagy segítséget nyújt, Blatt (1982) szerint kulcsásvány a lepusztulási területek keresésében. A kvarc optikai tulajdonságai, zárványai, színe, morfológiája, geokémiai sajátosságai és szemcsemérete alapján genetikai következtetések vonhatók le (Blatt, 1967). A kvarc termete, alakja a képződése során uralkodó fizikai és kémiai viszonyoktól függ, főként a hőmérséklet függvényében változik. Normál légköri nyomáson, 573°C alatti hőmérsékleten a trigonális trapezoéderes a-kvarc (alsó-kvarc), 573°C és 870°C között a hexagonális trapezoéderes ß-kvarc (felső-kvarc) stabil. A Si02 többi polimorf módosulata (pl. tridimit, cristobalit, coesit, sztisovit) valamint az opál és a kőzetüveg is idővel átalakulnak kvarccá. A kvarc leggyakoribb kristályformái a hexagonális prizma, a pozitív és negatív romboéder, valamint a trigonális piramis és a trapezoéder (Koch & Sztrókay, 1967; Kubovics, 1993; Szakáll, 2005; Götze & Möckel, 2012). A kristályok prizmalapjain gyak-
