Fehér Béla (szerk.): Az ásványok vonzásában, Tanulmányok a 60 éves Szakáll Sándor tiszteletére (Miskolc, 2014)
Szakács Alexandru: A Dési Tufa (Erdélyi-medence) Fe-Ti-oxid ásványai
A Dési Tufa Fe-Ti-oxid ásványai 255 tevőinek a közönségesen előforduló elemeit. Közöttük megkülönböztethetőek a fő kőzetalkotó ásványok és a járulékos ásványok. A fő kőzetalkotó ásványok a kvarc, a plagioklász földpát (változó An-tartalommal) és a biotit, amelyek gyakorlatilag a Dési Tufa egyetlen mintájából sem hiányoznak. Mellettük helyenként (ritkán) akcesszórikus mennyiségben megjelenik még amfibol, piroxén és káliföldpát (Szakács, 2003). A Dési Tufa jellegzetes elsődleges járulékos ásványtársulását azonban a cirkon, az apatit, az allanit és a Fe-Ti-oxi- dok alkotják (Szakács & Gál, 2006). Ezek mellet ritkán kimutatható még monacit és xeno- tim is (Szakács, 2003; Szakács & Gál, 2006). Az elsődleges magmaidegen ásványok a vulkáni anyag áthalmozódása során kerültek a tufa ásványos összetevői közé, esetleg a kitörési anyag véletlenszerű elemei. Esetenként a tufa anyagában található metamorf, üledékes vagy intruzív magmás kőzet-] bóklásztok ásványait képezik. Előfordulások esetleges és szórványos. Ezen ásványok leggyakoribb képviselői a muszkovit és a metamorf eredetű kvarc. Helyenként káliföldpát (pl. mikroklin) mutatható ki a Dési Tufa magmájától idegen ásványi komponensként (Szakács, 2000). A biogén eredetű és a vulkáni anyaghoz szállítás és lerakódás során keveredett, helyenként számottevő komponensként megjelenő karbonátos ásványok (kalcit) is e csoporthoz tartoznak. A másodlagos ásványtársulás elemeit a lerakódás után képződött ásványok alkotják. Ezek részben az elsődleges komponenseket cementáló ásványokat (autigén kalcit), részben a vulkáni üvegtörmelék (horzsakő-klasztok és üvegszilánkok) anyagának a diagenetikus átalakulása során képződött ásványokat foglalják magukba. Nagyobb részben zeolitok (kli- noptilolit, mordenit, phillipsit) és Si02-ásványok (opál-CT) (Seghedi el al., 2000). 4. Fe-Ti-oxid ásványok a Dési Tufában A Fe-Ti oxidok közönséges elsődleges járulékos magmás ásványai a Dési Tufának, gyakorlatilag minden tufamintában megtalálhatóak opak szemcsék formájában. 4.1. A Fe-Ti-oxidok ásványkémiája A Dési Tufában előforduló Fe-Ti-oxid szemcsék ásványkémiai vizsgálatát egy JEOL- 733 Superprobe típusú elektron-mikroszonda segítségével végeztük a Birkbeck College (University of London) laboratóriumában. A Dési Tufa Fe-Ti-oxid ásványainak az általános jellemzése érdekében összesen 36 pontelemzést végeztünk 22 ásványszemcsén, 7 feltárásból származó kőzetmintákból (1. ábra). Az elemzések eredményeit az I. táblázat mutatja. Az ásványszemcsék nagyon kis mérete (általában <0,1 mm, de gyakorta <0,05 mm), valamint a Si02, A1203, Na20 komponensek jelenléte miatt az analitikai eredmények pontossága nem egyenletes, ahogy azt az oxidösszegek értékei is mutatják (90,75-99,2%). Valószínűleg egyes esetekben az elektronnyaláb a mért oxidásvány vastagságánál nagyobb mélységbe hatolt a mintában, ezért az oxid mögötti rész szilikátfázisának a jelenlétét tükrözik ezek a rendhagyó összetételek. Ennek ellenére jól kimutatható a minták csoportosulása a FeO/Ti02 arány szerint (2a. ábra). Jól elkülönül egymástól a két rutilszemcse, az ilmenitek homogén csoportja és a spinell-típusú oxidok (titanomagnetit) heterogénabb csoportja. A két elem (Fe és Ti) jó pozitív korrelációja egy parabola lefutású görbe mentén a Fe-Ti-oxid ásványok kogenetikus eredetére utal. A MnO-FeO/Ti02 diagramban (2b. ábra) a minták csoportosulása az említett kategóriákba még frappánsabb.
