Fehér Béla (szerk.): Az ásványok vonzásában, Tanulmányok a 60 éves Szakáll Sándor tiszteletére (Miskolc, 2014)
B. Kiss Gabriella - Molnár Ferenc: A Balatonfelvidéki Homokkőben található geodák ásványtani és genetikai vizsgálata
A Balatonfelvidéki Homokkőben található geodák vizsgálata 23 5. Diszkusszió A fentebb bemutatott vizsgálati módszerek segítségével a geodákban opált, anhidrit- zárványokat tartalmazó kvarcot, kalcitot és stroncium-tartalmú baritot sikerült azonosítani, valamint ezek részletes jellemzése is megtörtént. Az ásványok képződésének körülményeire a fluidzárvány-vizsgálatok eredményeinek segítségével következtethetünk. A megfigyelt jellegzetességek alapján megállapítható volt, hogy heterogén fázisállapotú, gáztartalmú anyaoldatból váltak ki a kvarckristályok. Ez származhat az anyaoldat fázisszeparációjából (felforrás), de külső eredetű gáz is okozhatja e jelenséget. Esetünkben ez utóbbi megoldás a valószínűbb, amit alátámasztanak a mikro- termometriai mérések (a megfigyelt hőmérsékleti adatok - így homogenizáció -60 és +30°C környékén a gázgazdag zárványokban - többnyire C02, illetve C02 és egyéb szerves gáz keverékével magyarázhatóak; Roedder, 1985), valamint a Raman mikrospektroszkópos vizsgálat eredményei is (C02 és CH4 kimutatása egyes zárványokban). Mindezek mellett e heterogén rendszernek része volt a szilárd anhidrit, amiből a kvarc kristályosodása során számos zárványt fogott be. Mivel a befogódás ún. nem elegyedő rendszerből történt, így mintánként a legkisebb gázfázist tartalmazó víz-gazdag zárványok között megfigyelt legalacsonyabb homogeni- zációs hőmérséklet jelzi a befogódási hőmérsékletet (Roedder, 1981). Eszerint a geodában található kvarckristályok 140-150°C közötti hőmérsékleten keletkeztek. Ezzel összhangban van az a tény is, hogy a befogadó kőzet nem mutat olyan jellegű elváltozásokat, amilyeneket egy viszonylag nagyhőmérsékletü hidrotermás oldat hatására várnánk (pl. földpátok átalakulása). Mindezt megerősíti továbbá az is, hogy az üledékes környezetben megjelenő baritkristályok (melyeknek gyakori jellemzője az általunk is megfigyelt morfológia, Makiári, 1940, illetve a mért Sr-tartalom) jellemzően 180°C alatti hőmérsékleten keletkeznek (Molnár & Gatter, 1994). Az anyaoldat összetételére vonatkozóan - a gáztartalmon kívül - megállapítható, hogy viszonylag alacsony sótartalmú volt a kvarc anyaoldata (0,35-2,07 NaCl ekv. s% között). Mindezen túl azonban megfigyelhető, hogy a zárványfluidum-összetételek és sótartalmak két jól elkülöníthető csoportot alkotnak (6. ábra): az egyik alacsonyabb eutektikus hőmérséklettel és töményebb zárványfluidummal, míg a másik magasabb eutektikus hőmérséklettel és hígabb oldattal jellemezhető. Ez utóbbi jól modellezhető a NaCl-H20 rendszerrel, míg az előbbi esetében nem lehet egyértelműen meghatározni a zárványoldatok összetételét. A-35°C környékén mért eutektikus hőmérséklet magyarázható egy MgCl2- H20 rendszerrel, ám az ennél kisebb értékek esetében mindenképpen legalább temer rendszer meglétét kell feltételeznünk, hiszen egyik gyakori só-víz rendszernek sincsen eutektikus pontja a jelzett hőmérsékleteken (pl. KC1-H20 esetében az eutektikus pont -10,7°C, CaCl2-H20 esetében ez -49,9°C volna, Roedder, 1985). így bár az oldat sótartalmát valamennyi esetben NaCl ekv. s%-ban adjuk meg, megjegyzendő az a tény, hogy az ásványfázis kristályosodása során mind a fluidum összetétele, mint pedig annak koncentrációja változott. A vizsgálati eredmények alapján tehát az alábbi ásványképződési modell állítható fel. A geodákat befogadó kőzet keletkezése során (lévén ártéri, illetve parti síkság fáciesű a homokkő) különböző szerves törmelékek kerültek bele. A talajképződési folyamatok során e szerves törmelékek bomlásának eredményeképp gömbölyded vagy ovális, 1-
