Fehér Béla (szerk.): Az ásványok vonzásában, Tanulmányok a 60 éves Szakáll Sándor tiszteletére (Miskolc, 2014)
Papp Gábor: Nyelvújítás kori ásványtani műszótáraink és szerzőjük, Kováts Mihály
Fehér B. (szerk.) (2014): Az ásványok vonzásában. Tanulmányok a 60 éves Szakáll Sándor tiszteletére. Herman Ottó Múzeum és Magyar Minerofil Társaság, Miskolc, pp. 219-246. Nyelvújítás kori ásványtani műszótáraink és szerzőjük, Kováts Mihály Two Hungarian mineralogical dictionaries from the first half of the 19th century and their author, Mihály Kováts PAPP Gábor Magyar Természettudományi Múzeum, Ásvány- és Kőzettár 1431 Budapest, Pf. 137. E-mail: pappmin@nhmus.hu Abstract Two Hungarian mineralogical dictionaries were published in the age of the Hungarian language reform (or renewal) movement, both by the scholarly doctor, Mihály Kováts. Kováts (17647-1851) studied at Sárospatak and Lőcse (now Levoéa, Slovakia), and graduated as Doctor of Medicine in 1794 at the University of Pest. Beyond his medical practice he wrote or translated into Hungarian several medical books. He was friend and follower of the poet Ferenc Kazinczy, leading figure of the Hungarian language reform movement. A main aim of his literary activity was to establish the Hungarian technical language of medical science, pharmacology, mineralogy, botany, zoology and chemistry. His “Mineralogical dictionary in nine languages” (Lexicon mineralogicum enneaglottum), published as a separate volume in 1822, contains 1586 Hungarian mineral names created on the basis of a detailed etymological analysis of Latin(ized) mineral names; it also contains an index on seven further European languages. Etymological data, compiled with great diligence, are abundant, but contain lots of false or naive explanations. The “Etymological dictionary of mineral names in three languages” (Háromnyelvű fejtő ásványnév műszótár) of Kováts was published in 1846 as the 3rd part of a voluminous collection of scientific dictionaries in eight parts. It contains 630 Hungarian mineral names, with etymological explanations added to 251 of them. The bulk of the entries of these dictionaries are translations of obsolete or near-to-obsolete descriptive or binomial (Linnean) names. Neither these, nor the Hungarian variants suggested by Kováts for the modem mineral names (uni- nominal, ended with “-ite”) survived. Kováts suggested to replace the modem mineral names by often obsolete or dialectal, but existing Hungarian words, used in everyday language. His mineral names, therefore, were grammatically correct, but not being unique, they were unsuitable for a scientific nomenclature as opposed to the Hungarian mineral names created in the manner of Pál Bugát. These latter were widely used in schoolbooks in the 1840-60s, in spite of being objectionable from linguistic points of view. Összefoglalás A nyelvújítás korában két ásványtani műszótár jelent meg, mindkettő a tudós orvos, Kováts Mihály munkájaként. Kováts (1764? - 1851) Sárospatakon és Lőcsén tanult, majd 1794-ben avatták orvosdoktorrá a pesti egyetemen. Hivatásának gyakorlása mellett számos orvosi könyvet írt, illetve ültetett át magyarra. A nyelvújítók Kazinczy Ferenc köré csoportosuló táborához tartozott, a költővel baráti viszonyban állt. Irodalmi munkásságának fontos célkitűzése volt az orvostan, a gyógyszerészet, a természetrajzi tudományok és a vegytan magyar szaknyelvének megteremtése. 1822-ben önálló műként kiadott Lexicon mineralogicum enneaglottuma (Kilencnyelvű ásványtani szótár) a latin(osított) ásványnevek etimológiai elemzése nyomán alkotott 1586 magyar ásványnevet tartalmaz, és hozzá mutatót hét további európai nyelven. A nagy szorgalommal összeállított etimológiai rész adatgazdag, de sok benne a téves és naiv értelmezés. Az 1846-os Háromnyelvű fejtő ásványnév műszótár egy nyolcrészes szótárgyűjtemény harmadik részeként jelent meg 630 - a korábbi szótárában találhatókkal csak részben megegyező - magyar ásványnéwel, és 251 címszónál a hozzátartozó latin nyelvű etimológiai magyarázatokkal. A szótárak nagyrészt elavulóban lévő latin leíró, illetve kételemű (linnéi típusú) ásványnevek fordításait tartalmazták, de még a modem (egyelemű, -it végű) fajnevek helyébe alkotott magyar
