Fehér Béla (szerk.): Az ásványok vonzásában, Tanulmányok a 60 éves Szakáll Sándor tiszteletére (Miskolc, 2014)
Kozák Miklós - Rózsa Péter - McIntosh Richard William - Papp István - Mocsár-Vámos Mariann - Plásztán József: A miskolci Avas-domb őskori kőipara és földtani környezete
A miskolci Avas-domb őskori kőipara és földtani környezete 143 finomhomok és kőzetliszt anyagával. Közöttük idősebb térszínekről áthalmozott, érett, fmomszemű, sárga, laza homokkövek és helyi lávabreccsákból, hialoklasztizálódott ext- rúziókból lepusztult szürke, durvaszemű, rétegszerűen kiteijedt andezithomok-lencsék települnek váltakozva, a szarmata egészét vertikumát átfogva. A zsidó temető Ny-i végében és a K-i oldalán telepített fúrások, valamint a kilátótól Ny-ra 200 m-re mélyített 100 m mély fúrás nem talált limnokvarcit, mészkő és más hasonló betelepüléseket. Ilyenek csak a kilátó DK-i oldalán, a parkoló sarkánál mélyített Avas-4 magfúrásban kerültek elő sekélytengeri, nagy kiterjedésű, jól követhető homokos aleuro- lit—, bentonit- és lokálisabb andezithomok-rétegek közé ágyazódva, velük váltakozva 13,8 m-től 21 m-ig terjedő mélységközben (Kozák et al., 2013). A limnokvarcitok valóban hévforrás tevékenységre utalnak, sárgásbamás, helyenként sárgás világosszürke, vagy drapp színűek, rétegvastagságuk rendszerint nem éri el a 20 cm-t. Anyaguk helyenként keveredik sekélytengeri, pélites, fmomszemű törmelékkel és karbonátos precipitátumokkal, amelyek azonban önálló rétegként is megjelennek ugyanezen mélységközben, szintén 10- 20 cm vastagságban, de nem mutatják a típusos édesvízi mészkövek jellegeit. A befogadó vizes térszín átmeneti elsekélyesedései valószínűsíthetők, aminek egyik jele a vékony, növénytörmelékes szintek közbetelepülése, ami partközeiben nem meglepő. Közvetlenül ezalatt a 7 m vastag rétegcsoport alatt egy 1 m vastag riolittufa, majd bentonitos jellegű fínomhomokos-aleuritos szennyeződésű rétegek következnek, majd 27,0-27,1 m között fehér, kis sűrűségű, porózus diatomitréteg települ, amit szintén agyagosodon riolittufa- és bentonitréteg követ. Valószínű tehát, hogy a kilátó D-i oldalán a felszínről a limnokvarcit-rétegek nem voltak elérhetők sekély kutatóaknákkal, kivéve, ha azok a meredek lejtő felső szakaszán mélyültek, legalább 8-10 m-rel mélyebbről indítva a kutatóaknákat a parkoló mai szintje alatti magasságból. A rétegsor ásvány-kőzettani, mikromineralógiai, geokémiai és mérnökgeológiai vizsgálata nagyrészt elkészült, a limnokvarcit-, mészkő- és diatomitrétegek anyaga további vizsgálatok alatt áll. Az eddigi eredmények egybevágnak Hartai & Szakáll (2008) ásványtani megállapításaival, viszont e rétegcsoportot is sekélytengeri környezetben képzeljük el, ahol tektonikus térrövidülésből fakadó átmeneti térszínemelkedés és elsekélyesedés, valamint hasadékok menti hévforrás felnyomulás történt a kilátó és a kálvária között izolált foltokban, közel azonos térszíni helyzetben és fácieskörülmények között. E jól azonosítható rétegek helyzete és egyéb bizonyítékok alapján igazolható, hogy a Mély-völgy olyan leve- tődési szerkezet sáv, amely mentén elmozdulva a Kisavas 10 m-rel mélyebb helyzetet foglalt el, s ez a lépcsőzetes levetődés K-felé tovább folytatódik egyre mélyebb szinteken. Az anyagvizsgálatok közül példaként bemutatunk egy olyan rétegből származó mintát, ahol a limnokvarcit- és a karbonátkiválás egyidejűleg történt, hol egyik, hol másik alkotó dominanciájával (2. ábra). Az 1000°C-ig történő hevítés során a minta 0,09% adszorbeált vizet és 0,84% nem specifikusan kötött vizet veszített 25-596°C között. Ez a víz opál jelenlétére utalhat. 596- 850°C között 6,39% tömegvesztés következett be, ami a 15%-ban jelenlévő kaiéit bomlásának tulajdonítható. Az anyag többi része olyan kriptokristályos kvarcváltozat, főként kalcedon, amelynek bomlása 1000°C feletti hőmérséklettartományban következik be. Összegzésként megállapíthatjuk, hogy a hidrokvarcit elnevezés helytelen, mivel az a föláramlási csatornák mentén teléresen kivált, vagy átitatásban megjelenő kvarcváltozatok gyűjtőneve, amely nem mutat rétegzést, mint az esetünkben feltárt, felszínen oldatból kicsa-
