Fehér Béla (szerk.): Az ásványok vonzásában, Tanulmányok a 60 éves Szakáll Sándor tiszteletére (Miskolc, 2014)
Kozák Miklós - Rózsa Péter - McIntosh Richard William - Papp István - Mocsár-Vámos Mariann - Plásztán József: A miskolci Avas-domb őskori kőipara és földtani környezete
138 Kozák M., Rózsa P, McIntosh R. W., Papp /., Mocsár-Vámos M. & Plásztán J. formájában. Ez a jellegzetes kvarcitos rétegcsoport a Nagyavas kilátói részétől a Percei Mór utcáig, illetve a műemlék kápolna és kálvária környékéig fordul elő (1. ábra). Rétegfej kibúvásait változó vastagságú (0,5-5 m) talaj és tömegmozgásos paleotalaj borítja, de törmelékei és belőlük készült kőszerszámok a talajban is előfordulnak (Ringer, 1989-1990). Az avasi lelőhelyeken napjainkig összességében 1 milliónál több kőeszköz-lelet került elő Ringer Árpád véleménye szerint. A legjelentősebb lelőhelyek helynevei: Avas tető, Pergola, Mendikás, Alsó- és Felsőszentgyörgy, Tűzköves. Az Avas bővelkedik kultúrtörténeti értékekben (Vámos & Flangó, 2010), hiszen itt az É-i lejtőkön épült a 13. századi műemléktemplom, mellette 1557-ben a harangtorony, a templom mellett található a református temető, a Hidegoldal felett pedig a zsidó temető. Országos ismertségű az Avas történelmi pincesora is, 500-nál több pincéjével (Dobrossy, 1993), melyek közül a legidősebbek 800 évesek is lehetnek, s egy részükhöz borház csatlakozik. Közülük a legszebbek Zakopanéi stílusban épültek. A domb geológiai értékei is számosak, hiszen a szarmata rétegsorban jelentős számú és vastagságú tufogén bentonit, vagy bentonitos kőzetliszt, illetve homokréteg települ. Ezek szigetelő, illetve víztartó hatása speciális hidrogeológiai és mikroklimatológiai környezetet jelent, s az északias tájolású, 10-80 m hosszú pincék belső hőmérséklete jóval hidegebb, mint a hazai pincék általában, s ez történelmileg kitűnő tároló képességű „pihenőhellyé” tette őket az exportra szánt észak-magyarországi borok számára a kivitel előtt. Egyes pincék falainak rétegzése oly látványos és szakmailag tanulságos, hogy akár geológiai bemutató- hellyé lehetne tenni néhányat. A jelenlegi avasi vizsgálatokat útleszakadások és pincebe- omlások indokolták, melyekre korábban is volt példa (Schréter, 1940). 2. A régészet szerepe a kvarcitrétegek feltárásában Az említett kultúrtörténeti és geológiai értékek köréből kiemelkedik a lemezes-pados limnokvarcitot befoglaló, rétegszerű betelepüléseket tartalmazó, több méter vastag üledékes rétegcsoport, amelyre európai jelentőségű kőeszköz-készítő őskori kőipar települt. Bár kisebb hasonló műhelyek másutt is előfordulnak, de az avasi kvarcitbányák és kőipartelepek eszközgazdagsága (vakarok, pengék, szakócák stb) és hosszan elhúzódó működése (paleolit, mezolit, neolit) egyedülálló a Pannon-medencében. Emellett az avasi kőeszközök - mint őskori csereáru és exportcikk - más vidékekre is eljuthatott és a bükki, ősember járta barlangok egy részében is megtalálhatók, ahogy erre a Szeleta-barlang kutatása rávilágított (Kadic, 1915). Az eszközök avasiakkal és más lelőhelyek eszközeivel való összehasonlító vizsgálatát többen végezték (pl. Vértes László, Saad Andor, Ringer Árpád és mások) különböző időszakokban, de a nagy áttörést a Tűzköves nevű rész kutatása hozta meg az ezredforduló éveiben. A kőbányászat itt csaknem a 20. századig húzódott, hiszen az itteni kvarcit 15. századi említés szerint alkalmas volt tűzkő készítésre kovás puskákhoz és persze tűzgyújtáshoz, de végül már csak az utóbbihoz használták. Bár valószínű, hogy kőeszközök korábban is ismertek voltak az Avason és annak környezetében, tudományos jelentőségükre és kutatásuk fontosságára a polihisztor Herman Ottó hívta fel a figyelmet (Herman, 1893a, b). Ilyen régészeti célú kutatómunkára azután a terület földtani térképezését követően (lásd később) a két világháború között került sor (Hillebrand, 1928), amelyet újabbak követtek Hillebrand Jenő vezetésével 1928 és 1935 között. Az első alapos, 16 szelvényt, 2 árkot és egy árokrendszert kiásó kezdetleges földtani
