Fehér Béla (szerk.): Az ásványok vonzásában, Tanulmányok a 60 éves Szakáll Sándor tiszteletére (Miskolc, 2014)
Kozák Miklós - Rózsa Péter - McIntosh Richard William - Papp István - Mocsár-Vámos Mariann - Plásztán József: A miskolci Avas-domb őskori kőipara és földtani környezete
136 Kozák M., Rózsa P, McIntosh R. W, Pappl., Mocsár-Vámos M. & Plásztán J. Összefoglalás A tanulmány vázlatosan összefoglalja az elmúlt 100 év Avas-dombra vonatkozó legfontosabb geológiai és régészeti közleményeit, amelyekből kitüntetetten foglalkozik a rétegsor felső szakaszán található, kőeszköz gyártáshoz bányászott és használt rétegek helyzetével, anyagával, jelentőségével. Megfelelő mélységű feltáró fúrások híján az Avas-domb felépítésére vonatkozó korábbi közlések meglehetősen hiányosak, gyakran egy-egy jobb feltárásra, tehát mozaikismeretekre alapozódnak és gyakran helytelenül ítélik meg a képződmények helyét, kiterjedését, fáciesét és anyagát. A legújabb, 2012. évi mélyfúrásos vizsgálatok és a rájuk épülő sokirányú korszerű anyagvizsgálat bebizonyította, hogy az Avas-domb Szinva szintje fölötti része teljes egészében szarmata korú és csaknem teljesen sekélytengeri fácieskömyezetben lerakodott képződményekből áll. Ezeket háromdimenziósán teszik láthatóvá a lemélyített magfúrások, a felszíni feltárások és a pincékben feldolgozott földtani szelvények. Ezek alapján igazolható, hogy bár az andezites vulkáni termékek a rétegsor egészében valamilyen formában jelen vannak, az alsó és felső szarmatát elválasztó 5-25 m vastag andezittufa-réteget leszámítva nem képeznek összefüggő tömeget, lávatestek pedig sehol nem kerültek elő, holott ilyeneket a Tardonai-domb- ság más részeiről ismerünk. Ez az andezites vulkánosság mindenütt, így az Avason is helyi centrumokból táplálkozott és gyakran robbanásos kitörések jellemezték, részben a nedves üledékrétegek és a vízborítás, részben pedig a rétegsorban települt tufogén agyag és agyagosodon tufarétegek ismétlődése és lefojtó hatása miatt, ahogy ez a térség egyéb előfordulásain is megfigyelhető (pl. Tardona előterében, Egyház-völgy, Galambos, Szoros-völgy, Özvény-völgy körzetei). E lefojtódás miatt az aljzattörések mentén szétteijedő magma több ponton nyomult fel, de a robbanások miatt jelentős energiaveszteségeket szenvedett és kevés anyagutánpótlás jellemezte. Ahol kisebb felnyomulásai „belefagytak” a rétegsorba, vagy a felszínt elérve kis tömegű lávabreccsákat és peperiteket eredményeztek, ott anyagukat a sekélytengeri abrázió szétmosta és rétegszerű, de lencsés kiteijedésű andezithomokokat hozott létre, helyenként kavicszsinórokkal. A kisebb- nagyobb andezitkavics-felhalmozódások közeli parthatást és helyenként fluviális beszállítást jeleznek. A szarmata egészét távoli centrumokból táplált szakaszos savanyútufa szolgáltatás jellemzi, amely vékony, néhány dm, vagy m vastagságú tufalepleket hozott létre, amelyek a vízi leülepedés közben bentonitosodtak, s ahol anyaguk intrabazinálisan áthalmozódott, ott nagy koncentrációban jelenik meg bennük a montmo- rillonit (50-90%). Az Avas rétegsorában 8—10 ilyen agyagosodon riolittufa, bentonit, illetve bentonit jellegű agyagos réteg települ érett, sárga, laza homokkövek és szürke andezithomok-lencsék közé rétegződve. Az avasi rétegsor felépülését tehát sekéiytengeri környezetben, parti áramlások és változó parthatások által befolyásolva egy helyi, több szakaszú andezit-vulkánosság és egy szintén többször ismétlődő, de távoli centrumokból légi úton ideszállított riolittufa-lepel lerakódása jellemzi. A felső szarmata záró szakaszában tektonikus emelkedés és időszakos elsekélyesedés jellemzi a területet, s eközben főként EK-DNy-i szerkezeti repedések mentén a magmaintrúziók által felfűtött szubvulkáni környezetből hévforrások törtek fel, korlátozott kiterjedésű limnokvarcit-padokat hozva létre kétszeri, háromszori ismétlődéssel, mintegy 7-10 m vastag rétegcsoporton belül. Közéjük meszes kicsapódások rakódtak ki hol keveredve a kovaanyaggal, hol önálló réteget képezve, hasonlóan ahhoz, mint ahogy ez a Yellowstone Park vizeiben nagyobb méretekben ma is megfigyelhető (Buday & Krassay, 2007). A limnoopalit- és limnokalcedonit-kiválások anyaga ideális nyersanyagnak bizonyult az őskor embere számára kőeszközök gyártásához, így érthető, hogy az Avas oldalában alakult ki a Kárpát-medence egyik legrégibb és legnagyobb kvarcitfeldolgozó telephelye, amely miatt e terület közel 70.000 éve folyamatosan lakottnak tekinthető. 1. Bevezetés A Pannon-medence miocén képződményei között igen gyakoriak a különböző megjelenésű, településű, kiterjedésű, többnyire hidrotermás, néhol epitermás, vagy deszcendens talajvízből származó kovakiválások, kvarc- és kvarcitváltozatok, hidro- és limnokvarcitok, gejziritek, opálfélék, illetve biogén faopálok, diatómaföldek, s az utóbbiakban megjelenő színes, rétegzett opalitok (menüit). Ezek mindegyike közvetlenül, vagy közvetve a badeni- szarmata időszak vulkanizmusához kapcsolódik, amely tevékenység átnyúlik az alsó pan-
