Fehér Béla (szerk.): Az ásványok vonzásában, Tanulmányok a 60 éves Szakáll Sándor tiszteletére (Miskolc, 2014)

Hágen András - Horváth Dóra - Stromp Márk: Az ipolytarnóci ősemlősök sebessége

Az ipotytamóci ősemlősök sebessége

109

Rhinoceripeda tasnadyi (Vialov, 1966a, b)

Ipolytarnócon talált nagytermetű orrszarvú nyomai, melyek hímtől, nősténytől és fiatal példánytól származnak. A nyom proximális oldalán három, ovális alakú patanyom van, amelyek közül a kétoldali megközelítően egyező, a középső pedig nagyobb méretű. A patanyomok közel állnak egymáshoz, gyakran peremeik mentén érintkeznek is.

Megapecoripeda miocaenica (Kordos, 1985)

A vizsgált területen talált nyomok szerint egy nagyméretű, összetett felépítésű párosujjú patás nyoma. A belső pata nyoma rendszerint kisebb a külsőnél és distális irányba eltolódott. A patanyomok proximálisan szélesedők, a tengelyvonalhoz képest 10-20 fokkal térnek el.

Pecoripeda hámori (Vialov, 1986)

Igen változatos típusúak, nagy morfológiai variációk tanulmányozhatók. A legelterjedtebb az egymástól 8-15°-ra szétnyíló patájú, szimmetrikus elhelyezkedésű, nagyjából azonos méretű, nyújtott elliptikus, cseppformájú, lekerekített peremű nyomok.

Mustelipeda punctata (Kordos, 1985)

A talp nyoma kismértékben proximodistalisan nyomott kör. A leletek alapján az a valószínű, hogy az állat nem talpon járt, és csak akkor kellett talpát is a földre helyezni, ha valahová felkapaszkodva meg kellett támaszkodnia. A Mustelipeda punctata méretei alapján a kis és a középnagy macskafélék nyomai között helyezhetőek el.

4. A nyomfosszíliák kiértékelése

A biomechanika fejlődése révén tiszta képet kaphatunk az egykori őskömyezetre, valamint az élőlények mozgására. Az iszapban nyomot hagyó élőlények mozgássebességét úgy kaphatjuk meg, hogy megmérjük a nyomhagyó ősállat d talp-, valamint s lépéshosszát, és így megkaphatjuk a sebességet (u) (Alexander, 1989, 1991; Horváth, 2009a, b.; Horváth & Stromp, 2012; Hágen et al., 2013a, b):

u=j4gdf(r) (1)

ahol g a földi nehézségi gyorsulás (9,81 m/s2),/pedig a Froude-szám a relatív lépéshossz (r) függvényében.

r = s/4d (2)

A macskáknál nem kisebb emlősállatokra univerzálisan érvényes/(r) függvény a 3. ábrán látható alakját Alexander (1989,1991) határozta meg számos ma élő két- és négylábú emlős mozgása alapján. Itt felhasználtuk még a rengeteg állat L lábhosszára érvényes tapasztalati összefüggést (L ~ 4d).