Vámosi Katalin: Mazsaroff Miklós 1929-1997 : A természet igézetében (Miskolc, 2010)
Mazsaroff Miklós festményei, valamint rajzai és grafikái
szökő vonzalma a délvidék iránt, de a holland tulipánmezők ugyanúgy megihlették, mint az Indiana állambeli táj vagy a visegrádi és nógrádi hegyek, valamint borsod dombos lankái. Festői intuíciója segítségével rátalált az adott táj egyedi jellemzőire, jellegzetes motívumaira, a vidék sajátos belső rendjére, harmóniájára. Azaz valami érzelmileg ismerős rendre, amely Bulgáriában jellegzetesen bolgár, Itáliában jellegzetesen olasz, Spanyolországban jellegzetesen spanyol és még folytathatnánk a felsorolást. Ezek a tipikus jegyek kézzel foghatóvá válnak tájképein, mint például az orosz tajga végtelensége, amelyet elterülő, szinte a horizontig elnyújtó földsávval érzékeltet (1982. 23 Tajga, tus; 1983. 9 Tajga, pasztell). Festmény változata szép példája az egy színre, jelen esetben a barnára és tónusaira épülő képtípusának. A kontúrvonalak dekoratívan díszítik a képmezőt és ritmusosan vezetik a szemlélődő pásztázó szemet a horizontig. A mediterrán tengerparti képek egyik sajátos típusán, amelyen szintén a végtelenség illúzióját kelti, a víz nagy felülete teljesen „kifolyik" a kép felső széléig. Szokatlan nézőpontból, mintha a hegy tetejéről vagy az épület teraszáról szemlélné a vidéket, lenéz a tengerre, más esetben a kígyószerűen benyúló félszigetre. (1969. 3 Taormina, olajtempera; 1970. 7 Szicíliai táj, akvarell). A képrészletek felülnézeti beállításával Mazsaroff a teljes panorámát helyezi a néző elé. Ezen kívül tengerparti képeinek még két típusát ismerjük, amelyek teljesen a délvidéki fényeknek, színeknek és a látványos perspektívának szentelődnek. Az egyik csoportba tartozó festmények átlósan vagy félkörívesen szerkesztettek. 1 6 Ide sorolható a Várnai öblöt ábrázoló alkotása, amelyen szinte érzékelhető a fülledt, párás atmoszféra, a déli nap vakító ragyogása (1967. 3 Várnai öböl, olajtempera). A másik verzióhoz tartozó műveken a három elem, föld, víz, levegő frontálisan, egymás mögé kerül, mint a horizontális rétegek. A partszakasz barna tónusaival, illetve a víz kékjének valőrjeivel egzotikus tájképi hangulatot, valamint tónusbeli harmóniát teremtett meg (1980. 2 Tengerpart, olajtempera; 1982. 5 Napospart, olajtempera). 1968. 4 Bolgár tengerpart, olajtempera; 1969. 11 Panzió Amalfinál, pasztell; 1973. 2 Sziklás part Malagánál, olajtempera.
