Vámosi Katalin: Mazsaroff Miklós 1929-1997 : A természet igézetében (Miskolc, 2010)

Mazsaroff Miklós festményei, valamint rajzai és grafikái

Csendéleteinek másik csoportját azok az opusok alkotják, ahol a virágokat és gyümölcsöket komponálja képpé a szemlélő felé kissé megdöntött asztalon. Egyetlen kakukktojást fedezhetünk fel, amely kilóg a sorból, mégpedig 1959-ben készült festménye (1959. 1 Csendélet, olaj), amelyen gyümölcs helyett tojásokat láthatunk a tárgyak mellett. Nem véletlenül kerültek a nárcisszal teli sárga váza elé a húsvéti termékenység-szimbólumok, hiszen együtt a tavaszt varázsolják az enteriőrbe. Korai periódusának ez az első szép darabja a Nyolcak festői hagyományával rokonítható. Mazsaroff a vörös terítővel letakart asztalt a néző felé dönti, amellyel a borulás illúzióját kelti, ugyanakkor a vázát és a pohár bort az asztallap hátsó részére helyezve kiegyensúlyozza a kompozíciót. Hasonlóképpen, az egyensúly fenntartása érdekében tolja el a festményt kissé jobbra a falon, ellenpontozva és kiegyenlítve ezáltal a kép bal oldalát uraló fehér virágokkal teli váza sárga foltját. A jobbról érkező fény fokozza a sárga-kék-piros-fehér színek magában való kontrasztját. A telített, intenzív, harsány főszínek dekorativitást kölcsönöznek a kompozíciónak. A hetvenes évek közepén festett csendéletének (1976. 1 Csendélet, olajtempera) színeit szép harmóniába kovácsolta, mint ahogy a jó karmester is összefogja, egymásba fűzi a zenei szólamokat. A hatvanas évek képeihez viszonyítva oldottabb itt a színkezelés és színfelrakás. A pasztózus felületet az ecsetnyomok barázdái szántják föl, illetve a szemből érkező fény a teljes képfelületet bevilágítja és egyben deríti is a kék és piros színeket. Az alia príma festésmód és a lendületes, gyors ecsetkezelés gesztusokkal tarkítottan dinamikát kölcsönöz a képnek. Mazsaroff a lazán felrakott nagy színes foltból formálta meg egyik kései munkájának tárgyát, a piros színű azáliát vagy úgy is mondhatnám, hogy a foltba látta bele a virágot, olyannyira spontánnak, automatikusnak tűnnek ecsetvonásai, mint a tasiszta festőké. (1995 körül/2 Azália, olajtempera). Az elmosódó formák és foltszerű hatásuk könnyűvé, szinte légiessé transzformálja a cserepes virág tömegét. Ugyanezen elv mentén nyílnak ki rózsái és ciklámenje is, szintén a kilencvenes években, annyi változtatással, hogy ezeken a kontúrozás formákat határol le (1995. 2 Ciklámen, olajtempera; 1996. 14 Rózsacsendélet, olajtempera). Mindezek, - az elmosódó formák, a nagy felületű színes foltok, egyes képeken