Vámosi Katalin: Mazsaroff Miklós 1929-1997 : A természet igézetében (Miskolc, 2010)

Mazsaroff Miklós életének főbb mozzanatai

MazsaroffMiklós mesterével és barátjával, Pap Gyulával Svájcban, 1968 legsajátosabb jegyeként fejeződött ki a budapesti Fényes Adolf Teremben, 1971-ben rendezett kiállításán, amely mérföldkövet jelentett művészetében. A tárlaton négy év válogatott anyagát mutatta be, két arckép kivételével tájképeket, amelyek Miskolc környéki tájakat, valamint bulgáriai, itáliai utazások benyomásait tárták a látogató elé. Debütálása sikeres volt, a kritikusok felfigyeltek munkáira.

1

8 A kiállított anyag tükrözte a mediterrán tájélmény hatására művészetében bekövetkezett stílusérést, - azaz a szolid, visszafogott lirai posztimpresszionista színeket, és a szokványos képkivágásokat felváltó - konstruktívabb karakteres kifejezésmódot, az erőteljes formákat, a tüzes színvilágot és a belső rend kifejeződését, a szigorú szerkesztést. Mazsarotf Miklós temperamentumának hirtelen robbanása dinamikussá, markánssá és karakteressé formálta nemcsak festményeit, hanem sokszorosított grafikáit, egyedi tusrajzait is. Már a hatvanas évek közepétől egészen haláláig többféle tisztséget töltött be a művészeti közéletben, és rendszeres résztvevője volt hazai (Országos Grafikai Biennálé, Országos Akvarell Biennálé, Magyar Képzőművészeti Kiállítás, Téli Tárlat, Salgótarjáni Tavaszi Tárlat) és külföldi kiállításoknak (Kassa, Vologda, Potsdam, Zsolna, Besztercebánya, Kanári-szigetek). Először a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetség Borsod megyei titkára " D. Fehér 1971. 33-34.; Újvári 1971. 1329-1330. 1

9 MazsaroffMiklós önéletrajza a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetsége fejléces papirján. Kézirat, Herman Ottó Múzeum Képzőművészeti Adattára 2 Az Észak-Magyarországi Területi szervezethez tartozott Nógrád, Heves és Borsod megye. lett," majd 1973-tól 1990-ig a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége Észak-Magyarországi Területi Szervezetének művészeti titkára,

2" valamint nyolc éven át volt a Miskolci Vasutas Képzőművészeti Kör vezetője. Közéleti tevékenysége, - a zsűrizések, szervezési munkák - idejének jelentős részét lekötötték, de ő szorgalmasan és kitartóan végezte a közösségért vállalt feladatait. Szoros baráti kapcsolatot ápolt az országos, és helybeli bolgárokkal, illetve szervezeteikkel. Számos szakmai elismerésben részesült, többek között a Téli Tárlaton többször is, 1970ben, 1976-ban, 1978-ban, 1984-ben, 1988-ban és 1990-ben díjazták. A Munkácsy-díjat 1981-ben kapta meg. Több nemzetközi művésztelepen is dolgozott, többek között Bulgáriában, Prilepen, Szlovákiában Síraván és Mihalovcén, továbbá a hazaiak közül Nagymaroson és Salgótarjánban. A vologdai grafikusokkal szorosabbra font együttműködésnek köszönhetően jutott el többször az orosz város művésztelepére. Első ízben a miskolciak kérték fel a vologdai művészeket a X. Országos Grafikai Biennálén való részvételre 1979-ben, majd a következő évben a vologdaiak viszonozták a meghívást. Az ekkor aláírt hivatalos egyezmény értelmében mindkét város művésztelepén évente négy magyar illetve négy orosz képzőművész dolgozhatott.

2

1 Mazsaroff Miklós a cserekapcsolat révén 1980-ban járt tanulmányúton Vologdában Lenkey Zoltán, Tóth Imre miskolci művészek társaságában, majd 1982 nyarán két hónapot töltött el Feledy Gyula, Lenkey Zoltán és Pető János miskolci grafikusokkal a városban és környékén. Számos vázlatot készített az ottani tipikus, öreg faházakról, templomokról, városrészletekről. A Vologdától északra fekvő településeken, Ferapontovoban és Kirillovban lelkesen tanulmányozta a változatos, formáiban izgalmas vidéket, az öthat régi faházból álló falvacskákat. Megismerkedett az ott élő jószívű, igazlelkű emberekkel, akik kevés betevőjüket is megosztották egymással. Itt készült képeinek tárgyát túlnyomórészt ezek a régi műemlék épületek adták, amelyeken keresztül az orosz nép lelkületét, múltját, kultúráját 2

1 A négy vologdai művész páratlan években, többek között 1981-ben és 1983-ban dolgozott a miskolci művésztelepen. 15