Vámosi Katalin: Mazsaroff Miklós 1929-1997 : A természet igézetében (Miskolc, 2010)

Mazsaroff Miklós életének főbb mozzanatai

Mazsaroff Miklós emlékezetében a következőképpen éltek tovább a nagymarosi évek: „Rajzoltunk nem is keveset. Már reggel nyolckor elkezdtük, egyelőre olyan tárgyat, amelyhez adott volt a modell. Ezen kívül a természeti környezetben a szelídgesztenyésből a sok szép fát, a szőlőt vagy a kerti virágokat. A mester teraszán rajzoltunk a nem régiben beszerzett néhány bakon. Mivel pénz nem volt, mindig valaki közülünk lett a modell egy napra. De kitartóan dolgoztunk, hiszen valamennyien azért gyűltünk össze, mert elköteleztük magunkat a művészet iránt. Készek voltunk vállalni az áldozatokat nap, mint nap.... Sokunk, én is, akkor találkoztunk először és igazából élő képzőművészettel és művészeti alkotásokkal. Jó iskola volt. A mester tagja volt a Bauhausnak, módszereit is onnan hozta. Emlékszem, becsukott szemmel újságlapot tépdestünk, kiterítettük fekete papírra. Akkor bohókás játéknak tűnt, de később már tudtam, látásmódunkat fejlesztette olyan irányban, hogy a természetben is észrevegyük a formák adottságait. A véletlenszerűk kiszűrése lett evidensebb számunkra ezzel a gyakorlattal. Készítettünk színkompozíciót is. Három színt használhattunk, amiből az egyikünk teljesen hideg, másikunk meleg színeket kevert ki."

3 A kollégium fenntartási költségeihez a NÉKOSZ minimális anyagi segítséget nyújtott, így a kollégisták maguk is hozzájárultak kétkezi munkájukkal a létfenntartáshoz. Ezekben az ínséges és nehéz időkben veteményest és szőlőt műveltek, illetve kis falusi gazdaságot hoztak létre. A felvételt nyert diákokat még utazásuk előtt megkérték, hogy valamilyen kerti szerszámot is vigyenek magukkal. Mazsaroff Miklós számára testhez álló munkát jelentett a kertészkedés, hiszen a családi mintát követve kertésztanulóként is dolgozott a MÁV felsőzsolcai telephelyén. A nagymarosi életmód, a közös együttlétek, táncmulatságok, a munka utáni eszmecserék valódi közösségé kovácsolták az internátus lakóit. Barátságok szövődtek és a helybeli lakosokkal is gyümölcsöző kapcsolatot alakítottak ki. A sajtóban megjelent cikk kiemelte demokratikus életfor1 Interjú MazsarofFMiklóssal miskolci műtermében. Készítette Goda Gertrúd 1987. szeptember 30-án. Herman Ottó Múzeum Képzőművészeti Adattára; Csutorás 1988. 4. 4 Pogány Ö. Gábor 1947. 879. Megjegyzés; Valószínűleg Pap Gyula ebben is a Bauhaus iskola mintáját követte, ahol a vezetést és a szervezeti felépítést is a demokratizmus jellemezte, A „Piros virágú kaktusz" színes fametszet lappal nyomtatás után. Miskolci Művésztelep, 1961 májukat, amely szinte művésztelepi hangulatot árasztott.

4 A kollégium jó híre hamar szárnyra kelt, amely nyaranta vendégek sokaságát vonzotta a településre. Az ide látogatók természetes közvetlenséggel csatlakoztak a társasághoz és vettek részt a közös programokban, például a festői témát kereső túrákon, kószálva a környező vidéken.

5 A „Fényes szelek" nemzedékéhez tartozó Mazsaroff Miklós a Dunakanyar festői, ihletet adó környeztében és a kollégiumban életre szóló élményeket szerzett nemcsak a művészet terén, hanem emberileg is mesterétől, Pap Gyulától, akivel később jó barátok lettek. A népi kollégium szellemisége, a közösségi művészet igénye, illetve Pap Gyula egyénisége és szerkezetes, a realitás és elvontság határán mozgó, az alkotóelemek egységét, összefüggéseit kutató szemlélete mindvégig Mazsaroff Miklós emberi attitűdjének és festészetének alappillérei maradtak. „ A Fényes szelek lendülete - ahogy ugyanis a diákok testületének beleszólási joga volt az iskola irányításába, a növendékek munkáinak elbírálásába. V. ö. Somogyi Árpád 1947. 883. 5 Philipp Clarisse 1977. 7-9.; D. Fehér Zsuzsa 1977. 11