Vámosi Katalin: Mazsaroff Miklós 1929-1997 : A természet igézetében (Miskolc, 2010)
Mazsaroff Miklós életének főbb mozzanatai
A népi kollégiumok 1946-ban alakultak meg, azzal az eredeti céllal, hogy hároméves képzési idő alatt szakmai ismeretet nyújtsanak hallgatóiknak, akik elsősorban a paraszti és munkás sorból származó tehetséges fiatalok közé tartoztak. A népi értelmiség létrehozása és kiművelése alapvető célként fogalmazódott meg a népi kollégiumok feladati között. Országosan 54 kollégiumot hívott életre a Népi Kollégiumok Országos Szövetsége (NÉKOSZ), amelyek között ott találjuk a művészkollégiumokat is. A három képzőművészeti kollégium közül a Derkovits Gyula és Dési Huber István népi kollégium Budapesten, míg a Nagy Balogh Jánosról elnevezett Nagymaroson szerveződött meg. Pap Gyula tehetséges falusi és városi fiatalok számára kívánt tanulási lehetőséget biztosítani a Dunakanyarban, ahol 1946-ban egy parasztházat kapott a német nyelvű lakosság kitelepítését követően. A következő év tavaszán elkezdte nagyszabású tervének megvalósítását, nevezetesen a kollégium és festőiskola megszervezését a NÉKOSZ keretén belül. Pályázatot hirdetett, amelyre az ország minden részéből érkeztek pályamunkák. 2 Mazsaroff Miklós éppen családjával együtt visszatelepülni igyekezett szülőfalujába 1947-ben, amikor útközben, Budapesten beadta jelentkezését Pap Gyula Kmetty utcai műtermébe. 1947-ben a negyvennégyjelentkezőből tizenhat került be a Nagy Balogh János kollégiumba, akikkel a képzés elindult. Mazsaroff Miklós az elsők között kezdhette el tanulmányait Nagymaroson, ahol kiválóan érezte magát és rengeteg ismeretanyaggal gazdagodott az egy év alatt. Pap Gyula, a mester, a weimari Bauhaus egykori diákja, majd 1926-33 között a berlini IttenSchule tanára, kiváló művész-pedagógus volt. Módszerei a Bauhaus gyakorlatot követték, illetve Johannes Itten oktatási elvein alapultak. Nagy hangsúlyt fektetett az önálló alkotókészség és a kreativitás fejlesztésére, tanítványai megismerésére, a bennük szunnyadó képességek, hajlamok felszínre hozására, egyéniségük kibontakoztatására. Az egyéni ösztönös meglátás mellett hozzásegítette tanítványait, hogy a színdinamika, fényárnyékhatás, vonalritmus tudományosan is elemezhető módszerével a tartalom és forma egységét keressék és teremtsék meg. Fontos szerepet ; Pap 1947. 4. 10 Barátaival az 1940-es évek végén tulajdonított a természettanulmánynak, amely viszont nem a természet másolását foglalta magában. Nagymaroson a tanítás egyszerű csendéletek beállításával, elemző feldolgozásával, szín- és formaviláguk felmérésével kezdődött. Először csak szénnel, szín nélkül rakták fel a nagy tónusokat. Elemezték a fényárnyék hatás problémáit, a vonal, a pont kifejezési lehetőségeit, az arányok szerepét a kompozícióban. Tónus-, ritmus-, színdinamikai tanulmányokat készítettek. A feladatot mindig egy probléma megoldására redukálta a mester. A stúdiumok kiegészültek a nagy mesterek műveinek ritmus-, vonal-, színkompozíciós elemzésével. Ugyanakkor a helybeli iskola tanítója nyelvtant, irodalmat, történelmet, földrajzot tanított, s ezen kívül a hallgatók megismerkedtek az orosz és francia nyelvvel is. Fontos volt az általános ismeretek bővítése, hiszen a fiatalok többsége 4-6 elemit végzett, sőt akadt, aki csak kettőt fejezett be. Művészettörténeti előadásokat tartott hetenként Rabinovszky Máriusz művészettörténész, valamint többször ellátogatott Nagymarosra Kállai Ernő és Pogány Ö. Gábor. Pap Gyula rendszeresen szervezett látogatásokat a budapesti nagy múzeumokba.
