Kurta Mihály - Pató Mária (szerk.): Múzeumandragógia (Múzeumandragógia 1. Miskolc-Szentendre, 2010)
KURTA Mihály: MÚZEUMANDRAGÓGIA ÉS MÚZBUMMEDIÁCIÓ. INNOVÁCIÓS TÖREKVÉSEK A MÚZEUMI KULTÚRAKÖZVETÍTÉSBEN
A MAGYAR NYELV MÚZEUMA, SZÉPHALOM, 2009. MÁJUS 1 l-l 2. 49 jelent releváns tudást a világban. A formális képzés válságát, korrekciójának késlekedését sajnáljuk, mivel ennek hiánya nemcsak azzal a következménnyel, eredménynyel jár, hogy nem biztosít releváns tudást (főleg a humán területeken), hanem lelassítja a tanulás, tudáselsajátítás önkorrekciós lépéseit: a non-formális, az informális tanulási rendszert, ha tetszik az alternatív tanítási formák kiteljesedését és elterjedését, ugyanakkor hiátusaival túl nagy terhet (is) hárít az informális tanulási rendszerekre. A formális oktatással kapcsolatos kritikák között a magyarországi rendszerváltás óta eltelt húsz év után is az oktatáselemzők úgy látják napjainkban is hatalmi struktúraként jelennek meg a formálisan működő oktatási intézmények. Amennyiben az oktatási intézmény pusztán csak hatalmi struktúraként képes megjelenni a hallgatók világképében, mint amely mikrovilághoz és annak diktátumaihoz való viszonyában — a társadalom egyéb hierarchiarendszereiben elfogadott módon —, a kritikádan igazodási ösztönök, s a falkatudat íratlan szabályai a legfontosabb terelgető tényezők: kész a „homo selejt". 7 8 A formális oktatás - az első, második, harmadik fokozat — küldetése, hogy a korszerű tudást megalapozzák. Az eddigi értelmezésben még nem érintettük, hogy a formális oktatás felelősségi körébe tartozik az általa nyújtott képzés és tudás munkaerő-piaci megmérettetésének eredménye, a munkaerő-piaci relevancia bizonyítása is, amelynek sajnos nagyon rosszak a jövőbeni kilátásai. Örvendetes jelenség viszont, hogy a harmadik fokozaton, azaz a főiskolákon, egyetemeken tanulóknak a száma tömegesedik, amely reményeink szerint a harmadik fokozat (felsőoktatási végzettség, diploma) általánossá válásának folyamatát is jelzik Magyarországon, amely esélyt teremt ahhoz, hogy Európa oktatási élmezőnyéhez felzárkózhassunk. A cél, a deklaráció helyes, és a törekvés is az, hogy Európában, Magyarországon a formális, non-formális, informális képzés egymásra épüljön. Ennek a szerves fejlődési törekvésnek nemzeti-európai léptékű gyakorlati kifejeződése volt a 2009. évi magyarországi Országos Múzeumandragógiai Konferencia, ahol a múzeumok a főiskolákkal, az egyetemekkel közösen vitathatták meg a felnőttképzés, az andragógia, a múzeumandragógia feladatait. A múzeumandragógiai konferencián a muzeológusok, a múzeumi kultúraközvetítők a főiskolák, egyetemek kutatóival, oktatóival közösen értekezhettek a kettős tanításról, amelynek lényege, hogy a formális oktatás jellemzőbben gondolja azt, hogy a nyugati civilizáció tudásrendszerére épülő tudáselsajátítás egyetemes érvényességű tudást biztosít (formális oktatás tanítása). Az informális képzést priorizáló alternatív képzési rendszerek viszont jellemzőbben azt tanítják, hogy a ténylegesen releváns tudást a más civilizációk tudását is integráló tanítási formák eredményezik. Az egyetemes tudás elsajátításához döntően hozzájárul az informális oktatási rendszer (informális oktatás tanítása). A viták ellenére a közös érdekeltség, az együttműködési perspektíva megalapozottá vált a múzeumok, főiskolák, egyetemek között, hiszen egyetértés volt abban, hogy a felnőttoktatás az oktatási rendszer negyedik fokozata, 7 9 amelyet a konferencia szereplői a jövő kihívásának tekintettek. ™ KORÁNYI Tibor 2009. 69-70. 7 9 KOZMA Tamás 2001. 65-71.
