Kurta Mihály - Pató Mária (szerk.): Múzeumandragógia (Múzeumandragógia 1. Miskolc-Szentendre, 2010)
KURTA Mihály: MÚZEUMANDRAGÓGIA ÉS MÚZBUMMEDIÁCIÓ. INNOVÁCIÓS TÖREKVÉSEK A MÚZEUMI KULTÚRAKÖZVETÍTÉSBEN
A MAGYAR NYELV MÚZEUMA, SZÉPHALOM, 2009. MÁJUS 1 l-l 2. 35 középkori zsidó és iszlám filozófia hagyományainak megértése nélkül nem érthetjük meg a filozófia helyzetét a keresztény kultúrában. A középkori zsidó és iszlám filozófusok nem írhatták meg nyíltan, mit is gondolnak valójában, mit tartanak igaznak, mivel „Averroeshez hasonlóan Maimonidész is sürgősebb feladatának tartotta a filozófia jogi igazolását — azaz jogi fogalmak segítségével akarta eldönteni azt a kérdést, hog)' vajon az isteni jog megengedi, tiltja, vagy megparancsolja-e a filozófia tanulmányozását, mint az isteni jognak vagy tanulmányozásának filozófiai igazolását". 37 Megtaláltuk az analóg magyar példát is, amelynek hasonló kettős tanítási ereje van, bár magyar példát ritkábban találhatunk, de őstörténeti kutatásunk plasztikus példát prezentál, amelyben László Gyula kifejezi, hogy a tudomány és a krónika közötti eltérő tudás, a más-más módon adott válasz, a tudomány megállapítása és a népi emlékezet közötti eltérő tudás és az általa erre felhívott ellentmondás mattolta az őstörténeti kutatást, nagy a csend a téma körül. László tanulmányában azt írja: „Elődeink felé tájékozódva eddig egyetlen forrásról nem beszéltünk, krónikáinkról. Úgy látom, hogy az előbb felvázolt eurázsiai szemléletben eltűnik majd az az ellentét, ami történettudományunk és krónikásaink közt a múlt század óta szinte szakadatlanul élesedik. Egész tudósvilágunk a krónikás őstörténeti hagyomány ellen szólt, mesének minősítette ez írásokat, mert nem a finnugor őstörténet felé vezetnek. Abban a szemléletben, amelyet embertanunk, régészetünk, néphitünk és népzenénk hív életre, az ilyen egyoldalúság szinte önmagától kiküszöbölődik, s az ember inkább azt kérdezi, hogy mi az, ami nemzeti hagyomány krónikáinkban, s mi az, ami tudós kitalálás, vagy éppenséggel meseszövés. Nyilván mindkettő benne van krónikáinkban, de elvetni őket egyoldalúan, mert ellentmondanak egy másik, egyoldalú szemléletnek, hiba lenne. íme, kirajzolódott előttünk magyarrá válásunk — úgynevezett ethnogenesisünk — kutatásának új lehetősége. Az eddigi sok bizonyosság és szilárd tudás helyébe 'termékeny bizonytalanság' lépett." 3 8 László Gyula „termékeny bizonytalanság" kérdésfelvetésére a szociálpszichológia válasza: „a kultúra ebben az értelemben véve a jelenségek alapján történő értelmezések tartománya (Geertz 1994), melyből minden egyén meríthet, aki az adott kultúra jeleit és használatuk szabályait ismeri. A társadalmilag megszerkesztett valóság jelek által való közvetítettségéből következik, hogy léte a jelek jelentéseit értő cselekvők konszenzusához kötött. A konszenzus létrejötte, működtetése és fenntartása a kultúra megszabta jelentések értelmezési tartományait őrző tudás birtokosai között szüntelenül zajló kommunikáción alapul." 3 9 A múzeumi kultúraközvetítés az egyén, a család, a közösség tanulásának, személyiségformálásának, alternatív konfliktusmegoldásának segítésével, a múzeumi gyűjtemény, a kulturális örökség (lokális, regionális, európai, globális) értékeinek bemutatása révén, igény esetén értelmezés vagy hiteles történeti mesélés által biztosítja a közvetítés (mediáció) feladatainak teljesítését, kiemelve a muzeológus által tudott értékeket és animálva az általa elgondolt lehetséges további ismeretszerzés útjait. LÁNCZI András 49-64. » LÁSZLÓ Gyula 1987. 16-25. 3 5 CSEPELI György 2003. 28-33.
