Kurta Mihály - Pató Mária (szerk.): Múzeumandragógia (Múzeumandragógia 1. Miskolc-Szentendre, 2010)

RICZU Zoltán: MÚZEUMOK ÉS LÁTOGATÓK. VONZÓBBÁ TEHETŐK-E A MÚZEUMOK?

284 Riczu ZOLTÁN MÚZEUMOK ÉS LÁTOGATÓK VONZÓBBÁ TEHETŐK-E A MÚZEUMOK? Avagy bemennék-e a múzeumba, ha egyébként nem kötődnék hozzá, — úgy egyszerű emberként? A felvetett kérdések jobb megértéséhez el kell mondjam, hogy az utóbbi években több alkalommal látogattam el az Egyesült Államokba és természetszerűen felkerestem néhány múzeumot, nemcsak látogatóként, hanem egykori muzeológusként is végigjártam a tárlatokat. Ebből adódóan rögtön válaszolok is a kérdésre: nem biztos, hogy az ottani élmények után, itthon múzeumlátogató lennék. A következőkben kifejtem azt, hogy miért jutottam erre az álláspontra, de előtte néhány számomra fontos alapelvet rögzítenem kell. 1. A múzeumok nagyon fontosak a tudomány, a kultúra és a közművelődés számára. „Kincseket" őriznek; elképzelheteden, hogy az ott található anyagok nélkül történelmet írjanak. Példaként említhetem, hogy napjainkban, a Romsics Ignác főszerkesztése alatt megjelenő 24 kötetes, a magyar történelmet bemutató sorozat első köteteinek ábraanyaga a múzeumok gyűjteményeire épül. Mindez felkelti az emberek érdeklődését, hiszen „büszkévé" teszi őket az, hogy a saját településük múzeumában megtalálható az a tárgy, amely országos fontosságú. Másrészt pedig, majd mindegyik múzeum rendelkezik olyan tárggyal, amely hasonló jelentőségű lehet, ezen kívül a raktárakban található, beleltárazott (a látogatók számára „láthatatlan") gyűjtemények felbecsülhetetlen értéket képviselnek. 2. Elsősorban nem a „nagy" múzeumokról beszélek, hanem a kisebbekről, a megyei vagy helytörténeti gyűjteményekről, a „nagyoknak" vitathatadan a szerepe, ugyanakkor a kisebbek gyűjteményei nélkül sem születhet pl. honfoglalás korszakáról tudományos munka, ez nélkülözhetedenné teszi őket. (Az említett történelmi sorozat ábrái között nagyon sok vidéki múzeum tulajdonában található tárgy szerepel.) Ugyanakkor ezeknek a múzeumoknak korlátozottnak látom a lehetőségeit, időnkét bizonytalannak érzem a helyzetüket, alkalmanként a létüket, és ebből adódik, hogy ez az állapot tükröződik a kiállítások tartalmán és színvonalán, a programok színességén, gazdagságán. Ezért alakult ki bennem az az érzés, nem biztos, hogy szívesen bemennék manapság egy múzeumba, mert unalmasnak, egysíkúnak látszanak. (A „nagyokra" ez általánosságban nem érvényes, hiszen ők mindig megkapják a számukra szükséges anyagiakat, s így tartalmas, izgalmas, látványos, élménygazdag kiállításokat tudnak prezentálni.) (Hozzá kell ten-