Kurta Mihály - Pató Mária (szerk.): Múzeumandragógia (Múzeumandragógia 1. Miskolc-Szentendre, 2010)

PÁSZTOR Andrea: MUZEOLÓGUSOK BAKANCSBAN. ELMÉLETEK ÉS TAPASZTALATOK A MÚZEUMI TÚRÁK A MECSEKBEN CÍMŰ PROGRAMSOROZAT KAPCSÁN

168 I. ORSZÁGOS MÚZEUMANDRAGÓGIAI KONFERENCIA Az emlékezet helyei (és tárgyai). „Helyei vannak az emlékezetnek (jieux de mémoiré), mivel nincs már valódi közege az emlékezetnek (

milieux de mémoiré)"i

5 Az emlékezet helye lehet bármilyen jelentős tárgyiasult vagy szellemi entitás, mely emberi szándék vagy időállósága miatt valamely közösség emlékezetében szimbolikussá válik; más szavakkal: amelynek révén, vagy „ahol kikristályosodik, előbukkan az emlékezet". Múzeumi tárgyakra való alkalmazhatósága miatt a Pierre Nora által alkotott fogalom az 1980-as évek végétől egyre nagyobb teret kap a muzeológiai szakirodalomban. Emlékezni több szinten lehet. Vannak például személyes vagy családi emlékeink. A közös emlékek a közösségi és kulturális identitásunk nélkülözhetetlen alkotórészei. A lokális múzeumok gyűjteményei egy-egy helyhez kapcsolódó emlékeinket gazdagítják, amelyeken keresztül a helyi közösséghez való kötődésünk tudatosul, erősödik. Az emlékek és az önazonosság egymástól elválaszthatatlanok, a tárgyak mindkettő kialakításában és fenntartásában fontos szerepet játszanak.

6 Múzeumi túráinkon a múltban keletkezett tárgyakat — az 1939-es mecseki kalauz leírásait, a régi turistatérképet, a fotókat és nyomtatványokat — (újra) összekötjük a városban és a Mecsekben található helyekkel. A felidézett és az újonnan hallott történetek egymásra rakódva formálják a résztvevők lakóhelyükről alkotott emlékezetét — közvetve identitását. A múzeumok fontos jellemzője identitásformáló képességük. Az identitás a hovatartozásról, az otthon érzéséről szól, márpedig csak azt érezzük otthonunknak, amit ismerünk. Az azonosságtudat magabiztosságot ad az egyénnek, ami a cselekvéshez elengedhetetlen. A közös élményeken és a helyekhez kötődő feltáruló emlékeken keresztül érzelmi elkötelezettség alakul ki, amely cselekvésre ösztönöz. Az élmények révén az ember személyes emlékekhez jut, melyek érzelmeket keltenek benne. Nem véletlenül botlunk manapság lépten-nyomon „élményeket" hirdető szlogenekbe, reklámokba. 1999-ben jelent meg egy ma már közgazdasági klasszikussá vált mű The Experience Economy (Elménygazdaság)

7 címmel, amely szerint a gazdasági hangsúly a mezőgazdaságról, az iparról, majd a szolgáltatásokról napjainkra áttevődött az élményekre. Néhány éve az „élmények" a hazai múzeumok szlogenjei közé is bekerültek. Pine és Gilmore jóslata szerint azonban az élmények is hamarosan tömegtermékekké válnak, és elvesztik egyediségükből adódó vonzerejüket. Az igazán maradandó élményeknek az egyszeri fogyasztáson túllépő, hosszú távú hatása van: átalakítják a fogyasztók gondolkodását. A szerzőpáros az ilyen tudatformáló termékeket — melyek hatással vannak a fogyasztók meggyőződésére és viselkedésére — transzformációknak nevezi. Több múzeumpedagógiai esettanulmányban olvashatjuk, hogy a program valamely résztvevőjének nyilatkozatából kiderül, hogy az ott szerzett meggyőződése vezette valamilyen lényeges, akár az életvitelét is érintő változás megtételére.

8 5 NORA, Pierre 1999. 132. Eredeti kiadása: NORA, Pierre: Entre Memoire et Ilistoire. La problématique des licux. In: Les lieux de memoire. I. La BJpubtique. Sous la direction de Pierre Nora. Paris, Gallimard, 1984. 6 KEENE, Suzanne 2005. 84-102. 7 PINE, Joscph-GII.MORE, James 1999. 8 Eilean Hooper-Greenhill beszámol egy glasgow-i múzeum felméréséről, mely egy lezárult projekt hatásait kutatta évekkel később. Az egyik válaszadó feleleteiből kiemelt mondatok rávilágítanak arra.