Kurta Mihály - Pató Mária (szerk.): Múzeumandragógia (Múzeumandragógia 1. Miskolc-Szentendre, 2010)
PÁSZTOR Andrea: MUZEOLÓGUSOK BAKANCSBAN. ELMÉLETEK ÉS TAPASZTALATOK A MÚZEUMI TÚRÁK A MECSEKBEN CÍMŰ PROGRAMSOROZAT KAPCSÁN
164 I. ORSZÁGOS MÚZEUMANDRAGÓGIAI KONFERENCIA lomairól. Ekkor derült ki, hogy az egyik túrázónknak személyes tapasztalatai vannak az utóbbi templom orgonájáról, hiszen orgonajavítóként évekkel ezelőtt ő újította fel. Elmondta, hogy a gyártó jelzése mellett megtalálta benne az 1909-ben átépítést végző Angster-gyár jelzését is. Alkalomszerűen elkísér minket a Mecsek Egyesület munka osztályának vezetője, aki koordinálja a Mecsekben található épített objektumok karbantartását, kiépíti és gondozza a forrásokat. Míg a muzeológus az elnevezésük eredetéről hoz adatokat, a források foglalásának, vízhozamának és vízminőségének ő az autentikus adatközlője. Egy-egy ilyen első kézből származó információra a hallgatóság igen fogékony, hiszen a „bennfentes" osztja meg velünk máshol hozzá nem férhető tapasztalatait. Túráink elején gyakran elhaladunk olyan épületek mellett, amelyek a közelmúltban külalakjukban vagy intézményi hovatartozásuk szerint megváltoztak. Ezekhez szinte mindenkinek van hozzáfűzni valója, akár úgy, hogy az elmesélteket maga látta vagy tapasztalta, akár a városban terjedő egykori vagy éppen aktuális szóbeszéd felidézésével. Sokáig időztünk így az egykori Hadapródiskolánál, ami ma a Pécsi Tudományegyetem Orvostudományi Karának ad otthon, vagy az egykori Vasváry-villánál, amely ma a Magyar Tudományos Akadémia pécsi székháza. A múzeumban őrzött tárgyakat tehát a túrák során időben és térben kontextusba helyezzük, és a foglalkozásokon elhangzott narratívákon keresztül ki-ki a maga számára újraértelmezi őket. A minket körülvevő környezet alaposabb megismerése a lakóhelyhez való kötődés elmélyítéséhez vezet. A felidézett narratívák tárgyai a közösségi emlékezet részét képezik, és mint ilyenek, hozzájárulnak a közösségi identitás erősítéséhez. Nem egyszer fordult elő, hogy amikor a túrázók látták egy-egy objektum (például egy kilátó) mai lepusztult állagát, és szembesültek annak eredeti állapotával, megismerték, milyen szerepet játszott egykor a Mecsek Egyesület vagy a kirándulók életében, maguk vetették fel, hogy a helyreállításban készek segíteni. Távoli városokból, sőt, külföldről is iratkoztak fel tagok a múzeumi túrák csoportoldalára (erről később bővebben is szó esik). Ok többnyire Pécsett éltek valamikor, de kötődhetnek más módon is a városhoz. A csoportoldalon közölt túrabeszámolók „virtuális kirándulásokra" adnak lehetőséget, így a városhoz való kötődés a tőle távol élőkben is megerősítést nyer. A csoporthoz, illetve a közösségi oldalhoz való tartozás révén közösség alakul ki, melynek közös élményei aktivitást gerjeszthetnek. Fent láthattuk, hogy a civil kezdeményezések megfogalmazásáig már eljutottunk. Partnerünk, a Mecsek Egyesület koordinálásával a kezdeményezések tettekre válthatók, és megvalósulhat a program végső célja, az aktív örökségvédelem. A foglalkozások felépítése A klasszikus modellt követve három fázisra osztjuk az egyes alkalmakhoz kapcsolódó aktivitásokat. Előkészületként mindenki megkapja az 1939-es grafikus térképet, az aktuális túra egykori leírását, ami azért is érdekes, mert helyenként a maitól eltérő szavakat használ. A megértéshez először be kell azonosítanunk olyan fogalmakat, mint pl. gyalogút, talyigaút, kocsiút, csemetekert, szálerdő, ródlipálya.
