Kurta Mihály - Pató Mária (szerk.): Múzeumandragógia (Múzeumandragógia 1. Miskolc-Szentendre, 2010)

VÁSÁRHELYI Tamás: A MÚZEUMANDRAGÓGIAI TEVÉKENYSÉGEK EGY RENDSZERE ÉS A FELNŐTTEK TANULÁSI LEHETŐSÉGEI A MAGYAR TERMÉSZETTUDOMÁNYI MÚZEUMBAN

A MAGYAR NYELV MÚZEUMA, SZÉPHALOM, 2009. MÁJUS 1 l-l 2. 133 A múzeum produkciói és munkatársai rendszeresen megjelennek a szaktudományos és ismeretterjesztő folyóiratokban és könyvekben és a természettudományos vagy kulturális médiában, továbbá szakmai és egyéb konferenciákon vag}' a szélesebb közönségnek szóló rendezvényeken, ily módon is alkalmat adva az olvasóknak, nézőknek, hallgatóknak az informális tanulásra. A gyűjtemények Ne felejtkezzünk el arról, hogy „a színfalak mögött" is sokan megfordulnak, akiknek ott tanulási lehetőségek nyílnak. Nemcsak a rendkívüli alkalmakkor (jeles napok, továbbképzések, exkluzív programok) a gyűjteményekbe is bejutó közönségre gondolunk itt, hanem azokra a (hivatásos vagy amatőr) szakemberekre, akiknek felkészültsége elegendő ahhoz, hogy a gyűjteményi anyagon közvetlenül kutatásokat végezzenek. Esetünkben ők a világ bármely múzeumának vagy egyetemének, kutatóintézetének kutatóit jelenthetik. De kölcsönösen hasznos kutatási együttműködések folynak például hazai amatőr rovarkutatókkal is, akik saját anyaguk feldolgozásához kapnak segítséget a gyűjteményekben, és speciális szakértelmük révén a mi anyagunk feldolgozását is el tudják végezni. Alkalmilag másfajta érdeklődésű tanulók vagy szakemberek, művészek is megjelennek, és közvetlenül merítenek a természet általunk őrzött kincsestárából. Saját dolgozóink tanulása A fentiekben nem volt szó saját dolgozóink továbbképzéséről (a preparátortanfolyamot kivéve), a munkájuk megkívánta tanulásról és saját, belső indíttatású tanulásukról. A hazai múzeumi világ minden résztvevőjétől megkívánja a mai világ, hogy képezze magát, elég, ha csak az informatika területén való folyamatos késztetésre gondolunk. A kutatásban részt vevőkkel szemben eleve ősi elvárás az új iránti nyitottság, a tanulás képessége. A fizikai valójukban, de a még csak egy kiadványban közösen megjelenő múzeumi programok is (Múzeumok Majálisa, Múzeumpedagógiai évnyitó, Múzeumok Éjszakája, Múzeumok Öszi Fesztiválja, Reneszánsz túrák, Kultúra-Élmény) a közreműködőknek és az odafigyelőknek egyaránt nyújtják egymás tevékenységének megtapasztalását vag}' megismerésének lehetőségét. Ezeknek a rendezvényeknek a színvonala egyre emelkedik és ez nem kis részben ennek, a múzeumi dolgozók egymástól való informális tanulásának köszönhető. Egy építkező, költöző, átalakulásban lévő múzeum munkatársaitól az ilyen helyzet még több nyitottságot, az új befogadására való fokozott készséget kíván. A Magyar Természettudományi Múzeum 1995 óta, lépésenként költözik a Ludoviceum épületegyüttesébe. A rekonstrukció tervezése, az építkezés, a költözés, az új funkciók életbe lépése rengeteg tanulással járt, ahogy most a félkész átalakulás körülményei között való működést kellett megtanulnunk. A múzeum tudásközpontok szerinti szerveződése is kihívás elé állítja a kollégákat, ahogy — valamennyiünket ebben az országban és Európában — a múzeumok fenntartói (központi) támogatásának csökkenése, bizonytalanná válása. Nem szoktunk a tanulásról beszélni ilyen esetekben, pedig nem árt, ha tudomásul vesszük, sőt tudatosan közzétesszük ezeket a tényeket. Amikor a múzeu-