Kurta Mihály - Pató Mária (szerk.): Múzeumandragógia (Múzeumandragógia 1. Miskolc-Szentendre, 2010)
SIMÁNDI Szilvia: „MÚZEUMOK ÉS A TURIZMUS"
A MAGYAR NYELV MÚZEUMA, SZÉPHALOM, 2009. MÁJUS 1 l-l 2. 123 Az is elmondható, hogy azzal, hogy a gazdaságban a szolgáltatói szektor kiemelt szerephez jutott, és megteremtette az „élménygazdaság" alapját, 5 melynek a középpontjában az élmény és annak keresése áll, az a múzeumokat is új kihívás elé állította, vagyis a múzeumok is egyre inkább figyelembe veszik az élményorientációt. Puczkó László és Rátz Tamara (2000) > rAz attrakciótól az élményig. A látogatómenedzsment módszerei" című könyvükben arra vállalkoztak, hogy létrehozzák az első magyar nyelvű összefoglaló munkát a látogatómenedzsment kérdéseiről, azaz arról, hogy hogyan válhat mindenből még vonzóbb, még élménydúsabb kínálat (vö. interaktív múzeum). Az egyes — turizmus során végzett — tevékenységek között különbséget tehetünk az alapján, hogy azok elsősorban a kikapcsolódást — nem kíván meg különösebb szellemi erőfeszítést —, vagy a bekapcsolódást - egy aktív szellemi folyamattal jár együtt — szolgálják-e. Amennyiben abból indulunk ki, hogy a szabadidőben történő múzeumlátogatás a bekapcsolódást szolgálja, és annak során az egyén lehetőséget kap új tudások megszerzésére, akkor azt a tanulás kontextusából is vizsgálhatjuk. Ennek azért is van jelentősége, mert a kompetens tudásba nemcsak a formális tanulás, hanem a nem formális és az informális tanulás útján szerzett tudások is beletartoznak, 6 azaz az így szerzett ismeretek, készségek és kompetenciák szerepe sem elhanyagolható. 7 A formális és a szabadidőben történő tanulás között különbséget tehetünk a részvétel, a tartózkodásra szánt idő, és többek között a feltételezett motiváció alapján is, amelyet a 2. sz. táblázattal szemléltetünk. Az egyik különbség, hogy a látogató szabadidejében és szabad akaratából kel útra, illetve a részvétele is önkéntes, vagyis saját maga szabja meg, hogy mennyi időt tölt el, és mennyi figyelmet szán egy adott látnivalónak a meglátogatott helyszínen, ezért az motivációját tekintve is különbözik. Ezzel szemben a formális tanulás jellemzően előre meghatározott időbeosztással és tanulási tartalmakkal, iskolarendszeren belüli keretek között megy végbe, illetve elsősorban végzettség megszerzésére irányul. A látogatók között pedig a nem formális (lásd például a szervezett és irányított események) és az informális tanulással számolhatunk, és a fő különbséget a kettő között a szervezettség és az irányítottság mértékében kereshetjük. Mindemellett az informális módon történő tanulás lehet szándékos, vagy magáról a tanulásról tudomást sem vevő tanulás 8 is. Kiemeljük a kíváncsiság és az érdeklődés szerepének a fontosságát is, amely azért különösen lényeges, mert a reagálást az érdeklődés gerjeszti, és érdeklődés az önnevelés forrása is egyben. 9 Nem hagyható figyelmen kívül az az elméletet sem, amely szerint a feldolgozott és az elraktározott információ más és más hatásfokkal raktározódik el attól függően, hogy azt melyik érzékszervünk dolgozta fel. Elméletek szerint az emberekben 10 százaléka marad meg annak, amit hallottak, 30 százaléka, 5 Vö. HUNYADI Zsuzsa 2005. 6 Vö. CSOMA Gyula 2003. 7 Vö. FORRAY R. Katalin-JUI IÁSZ Erika 2008. 8 Vö. KOMENCZI Bertalan 2001. » DURKÓ Mátyás 1999.
