Kurta Mihály - Pató Mária (szerk.): Múzeumandragógia (Múzeumandragógia 1. Miskolc-Szentendre, 2010)
VÍGH Annamária: GONDOLATOK A MÚZEUMOK JÖVŐKÉPÉRŐL
11 VI GH ANNAMÁRIA GONDOLATOK A MÚZEUMOK JÖVŐKÉPÉRŐL Az I. Országos Múzeumandragógiai Konferencián a múzeumok lehetséges jövőképéről, egy új, formálódóban lévő múzeumi stratégia célkitűzéseiről kívánunk szólni. 1 Jogosan felvethető, hogy miért itt és miért most választjuk témánknak a stratégiai tervezés kérdését. Döntésünk legfőbb indoka az, hogy olyan szakmai közegben vagyunk, amely képes az új, eddig szokatlan megfogalmazások befogadására, a további viták elindítására. Hiszen a múzeumandragógiai kutatások is a tudomány területének olyan kérdéseire próbálnak válaszokat találni, amelyek korábban idegen felvetéseknek látszottak, mára pedig elfogadott, érdemi kérdésekre reagáló válaszokat fogalmaznak meg. Természetesen nem vállalkozhatunk arra, hogy egy lehetséges múzeumi stratégia minden szükséges elemét kifejtsük, csak arra törekszünk, hogy azokat az új irányokat vázoljuk fel, amelyek a múzeumandragógia hazai fejlődését is befolyásolhatják, annál is inkább, mert a felnőttképzés, a múzeumandragógia a magyar muzeológia megkerülhetetlen kérdéseként, stratégiánkban kiemelt fontosságú feladatként jelenik meg. Felvezetésként lássunk néhány általános jellemzőt, melyek a jelenlegi stratégiatervezést érthetővé teszik. Fontos sajátosság, hogy a muzeális szektort mintegy kívülről nézve, gazdaságfejlesztési és társadalmi szempontokat vizsgálva határozzuk meg a kívánt fejlődési pályát, így kiinduláskor elsősorban a külső szemlélő, a felhasználó nézőpontjából vázoljuk fel az intézményrendszer aktuális állapotát: a társadalmi hasznosság és a versenyképesség szempontjából vizsgálva a feladatokat. Ebből következően nem elemezzük teljes körűen az egyes szakmai problémákat, hanem arra törekszünk, hogy kiragadjuk a vizsgálati szempontunkból legfontosabbakat és ezek nyomán kevés számú, de jól definiálható fejlesztési célt határozzunk meg. A stratégia új szemléletet tükröz: nem a meglévő reformálására törekszik, hanem kijelöl néhány célállapot jellemzőt. Ez az ún. jövőkép-vezérelt stratégiai tervezés elve, amelyet meg kell különböztetnünk az ún. evolutív modelltől. Ez utóbbi kiterjedt helyzetelemzésre épül és elsősorban azt vizsgálja, hogy milyen lépésekkel akarunk változtatni a jelenlegi helyzeten és hova juthatunk el az egyes fejlesztési fázisok után. A jövőkép-vezérelt stratégia kidolgozásakor is fontos a helyzetelemzés, de az elsősorban a későbbi összehasonlíthatóságot segíti. Ennél a módszernél tehát kulcsfontosságúvá a reális célállapotok meghatározása válik. 2 ' A szakanyag elkészítéséhez meghatározó segítséget nyújtott Pálffy Sarolta közgazdász, projektmenedzser és Nagy Attila közgazdász. Köszönet munkájukért. 2 Módszertani útmutató a kormányzati stratégiai tervezéshez. Bp. MFII 2004. 5-5.1.
