Viga Gyula - Viszóczky Ilona szerk.: Egy matyó értelmiségi életútja. Száz éve született Lukács Gáspár (Miskolc, 2008)

Négy „történet"

föléllennek. Be is ment memmeveregette őköt a görbebotval, arra osztan mingyá felérzettek. Gyurka meccsak esz várta, levágta as sárkán 12-gyik fejit is, oszt ekndút aj jánval. Eccer aszongya aj jány, ahogy mentek: Jaj Gyurka, viszket a balfüem, gyön az eggyik ember utánnunk. De várja csak. Becsapuk őköt. Te légyé eh hold köles ém meb benne a kerüüő. Úgy is lett. Hágy gyön ám csakugyanis az ember. Hakod-e fijam, — aszongya ap pásztornak nem lattá erre el legént meg ej jánt? Láttam én, de am még akkor vót, mikor eszt ak köles vették. Ment is vissza az ember, monta as sárkánnak, hoj járt az útonn. Jaj nekem, asszongya a 12 fejű sárkán. Isz azok épen ők vótak. Utánok kütte hát am másik szógáját. Aszongya aj jány memmeg az úto: Jaj Gyurka viszket ab bal filém gyön utánnunk am másik ember. Hamal légyé te er rossz kápóna, ém meg ek kódus az ajtóba. Hágy gyön am másik cseléd, hon nem láttak-e erre mennyi ej jánt meg el legényt? Láttam én, aszongya neki ak kódús, de am még akkor vót, mikor aszt ak káponács csináták. Oh, mikol lehetett mája, mikor má még af fala is majnem ki van dőve. Ment viszsza am másik szóga is, osz monta az urának, hogy hojjárt. Jaj, jaj, te szamár, iszen azok épenn ők vótak. Mé nem hozta el ed darab tapasztot ak káponábú? Má látom, hogy magamnak kek mennyi, máskép mes szöknek tülletek. Aszongya aj jány az úto. Jaj, jaj, viszket má mindakkét filém, gyön a 12 fejű sárká. De várja azé, meppróbályuk, kátha becsapuk. Te leszel ek kis tói, ém meb benne ak kacsa. De ki ne gyere ám ap partra, mer akkor jaj az életünknek. Hágy gyön ám a 12 fejű sárká. O tudta nagyon jó, hogy a kacsa aj jány, a víz meg al legé. Elkezte innya av vizet hogy majcsak átváltoznak eccer. Aggyig aggyig itta, míg eccer meppukkadt. Ok meh hazamentek az apjokho. Otthon osztal lagzit csaptak, faggyút szartak, avval világítottak. II. Vót eccer ek kká, annak mev vót eggy feleségi, oszt hát eccer mekhalt ak kká, meg af feleségi is. Aszonta ak kká feleségi af fiának, mikor mekhalt: Fijam oüyaly Ivánt vegye el, akkit madár kötött. Avval osztan mégis halt. De hát honnan tanáüyék ő oüyat? Elment az erdőbe, hát tanát ottég eggy vén varázslót. Dicsértessék aj Jézus aggyonistej jónapot — aszongya av varázslónak. Szerencse hogy így köszönté mer máskülömben mos véged lett vóna. Mi járatba vagy? Hát énnékem aszonta az anyám, hocs csak oüyaly lyánt vegyek el, akkit madár kötött. De hun tananyák én most oüyat? — Hát majd ém memmondom neked: Eriggy aggyig, mics csak egy üvegkegyet nem tanász. Ott van en nagyon nagy fa, azon van eggy fészek, benne meh három tojás. Asztat vett ki. De fel ne üsd, mik haza nem érsz, mer akkor nagy baj lessz, ak kis asszon jód kérnyi taná valamit, oszt ha asztat nem tudod néki odaannyi, akkor baj lessz. El is ment ak kká fi oszt kivette ah három tojást oszt vitte