Viga Gyula - Viszóczky Ilona szerk.: Egy matyó értelmiségi életútja. Száz éve született Lukács Gáspár (Miskolc, 2008)

Shakespeare Mezőkövesden

tünk, aki nem kereste a templom fenséges áhítatát; kinn az erdőben az ég árva madarainak is éppoly lelkesedéssel dicsérte a maga Istenének szépségét és nagyságát, mintha a székesegyház ünnepi tömjénfüstjében hangzanék szava. Ebből a művészalázatból fakadhatott csak az a páradan, egyszeri élmény, amüyenben Mezőkövesdnek eddig még sohasem volt része. Es Antonius híres beszédének szavai úgy dörrentek a gimnázium szűk kultúrtermében, mintha a Forum Romanumon hangzanának fel Bitskey Tibor férfias orgánumán. Lukács Margit két jelenetében egyszerre tárultak fel a női lélek kivételes, eddig még feltáradan, szörnyű mélységei: a halálba induló Cleopatra búcsúszavaiban s lady Macbeth őrültségbe hajló lelkksmeretmardosásain keresztül. Aki látta lady Macbethnek (nem, immár nem Lukács Margitnak) eszelős tekintetét, ezt a nézést nem fogja soha életében elfelejteni. Otheko egyszerű embersége, tiszta férfiassága úgy búgott fel Bessenyei Ferenc orgonahangján, puritán szépségben, szinte minden színjátszó eszköz nélkül, s aztán a becsapott jóhiszeműség úgy omlott össze a tények világánál, hogy az egyén romjain az ember örök arca emelkedett fel diadalmasan. Nem a görög élet sötét anankéja hozta a bűnhődést, hanem az újkori ember bátor felelősségérzete tetteiért. Pápay Erzsi pedig, még ha kedves, finom kangját nem haüottuk volna is, mint jelenség tökéletes Desdemona volt. S hogy a tragédia sötét felhőárnyán átsüssön a nap, ha csak egy pillanatra is, makrancos Kata két jelenetében a játékos kedvű titán megmutatta még nekünk a nő kétféle arcát — Berek Kati és Bitskey Tibor ízesen mókázó előadásában. S ha lett volna hézag a remekül „vágott" részletek között, melyeket a közönség képzelete nem tudott áthidalni vagy helyére illeszteni, Osváth Béla összekötő fejtegetéseinek korszerű mondanivalóit lélegzetvisszafojtva figyelhette az kodalomtanár, s megnyugtató ekgazítást kapott belőlük a kimenős katona vagy az érettségke készülő diák. így kapcsolódott be Mezőkövesd is abba a hatalmas szekemi áramkörbe, mely most, a Shakespeare-évben egyeden huUámban ölek át a világot. Mint ez a lelkes és alázatos kis csoport az országot, úgy járja a vüágot a Stratfordi Királyi Társulat. Volt már Budapesten is, és előadásaikat — úgy hakottuk — ugyanolyan ámulattal nézték a mi művészeink, mint mi az övéket. Egy nagy szenem járja a vüágot, belopózik az emberek tudatába, fekázza lelkksmeretüket, felébreszti bűntudatukat, táplálja emberségüket. Es győz mindenütt. Az emberi szeüem örök időkre szóló diadalát hkdeti most — az atomrettegés korában. Egy új atomcsend-egyezményhez csadakozik most a vüág, melynek ereje nagyobb, mmt bármely poktikai szerződésé, mert emberségünket állítja szembe az atommal, melyet mi szabadítottunk ki börtönéből, így segít nekünk a 400 éves Shakespeare szorongatott helyzetünkben, így talál egymásra az emberiség a poktikai egyezmények fölött is a kultúra egyetemességében. Mert ha érdemes megmenteni a vüágot, azt is csak miat-