Viga Gyula - Viszóczky Ilona szerk.: Egy matyó értelmiségi életútja. Száz éve született Lukács Gáspár (Miskolc, 2008)

A parasztregény mint korjelenség

tette a magot, burgonyát ültetett és dolgozott, éjjel-nappal. Volt alvás és munka, szerelem és álmodozás..." Hamsun számára tehát a föld és a paraszt nem az övétől külön vüág többé, hanem éppen saját krai lendületének megtalált tárgya, az egyeden lehetséges út, mely a kátyúból - nézete szerint — még kifelé vezet a megújulás, az újrakezdés felé. A szomszédos és rokonszeüemű finn kodalomban ugyanilyen hangokat haühatunk (a szintén Nobel-díjas Siüanpää). A legutolsó évdzedben aztán szinte az egész vüágon átcsap a föld forradalma. Hogy a végleteket és távolságokat megérzékítsük, csak Kínát keü összekötnünk Amerikával. A vüág legrégibb élő kultúrája a földhöz akar visszamenni s ugyanakkor a civikzáció legújabb s legmerészebb hajtása is attól vár reményt. Pearl Buck Édes anyaföld című regényében egy kínai család emelkedik fel a föld váüán s omkk össze, mikor elhagyja a földet s a beteg és fertőzött kínai civikzáció felé fordul. A könyv belső logikája nem mindig igazolható: ezt a kérdést nőkó megérezketi, de egész terjedeknében, részleteiben is következetesen nem bkja el. Mint a kínai élet mélyén kétségtelenül ott lappangó jelenség megnyüatkozása mégis érdekes és Lin Jutang, a nagy kínai író regényeiben — úgy látszik — megtalálja méltó kifejezését is. A kínai parasztregényt inkább csak a távolságok megéreztetése kedvéért emktettük, sokkal közelebb áü azonban hozzánk az amerikai parasztregény. John Steinbeck egyszerre két regénnyel is jelentkezik ebben a nemben (Erik a gyümölcs, A mohos szikla') s a két regény szerves összefüggést mutat, amüyet csak élő kapcsolatokban láthatunk. Ebben a koncepcióban vüágosan szemlélhetjük az utat is, mi vezette a modern embert a földhöz s mivé lesz szemléletében a föld. Az első tulajdonképpen még nem parasztregény, hanem csak egy méreteiben óriáska dagadt, akuttá érett modern társadalmi problémát akar megmutatni. A modern gépkultúra elmechanizálja a földet is, a trösztrendszer megszüntette a földdel való közveden kapcsolatot s százezreket tett földönfutóvá. „A földek termékenyek voltak és az utakon éhező emberek vándoroltak. Tele voltak a magtárak, de a szegény ember gyermekei angolkórosak lettek s a peüagra kelései lepték el testüket... A pénz, amit a gazdagok bérekre költhettek volna, elment erőszakra, rendőrökre és kémekre, fekete kstákra ... És erjedni kezdett a harag kovásza ..." De Steinbeck már ebben a regényében is mélyebbre nyúl a tapasztalható jelenségeknél: okokat fejt föl és következményeket vüágít meg. „Az emberek nem a maguk termését ették, hát semmi közük nem volt a kenyérhez. Vas termékenyítette meg a földet s lassan-lassan meg is ölte a vas. Mert nem szerette és nem gyűlölte senki, nem haüott sem knát, sem káromkodást." A földet tékát csak szeretni vagy gyűlölni lehet, a föld határozott pártáüást kíván és nem tűr kibúvókat, a föld az egész embert követek. A másik regényben megvalósul ez a misztikus összefüggés föld és ember között: a halottak útján, akik visszatérnek a földbe,