Viga Gyula - Viszóczky Ilona szerk.: Egy matyó értelmiségi életútja. Száz éve született Lukács Gáspár (Miskolc, 2008)

A parasztregény mint korjelenség

A parasztregény mint korjelenség A REGÉNY a modern irodalom legcsodálatosabb műfaja, változatosságban kimerítheteden, szétágazásaiban szinte áttekintheteden. A pornográfia homályos, bujkáló körvonalaitól az eposz nagylendületű, tisztaívelésű formáiig óriási területet fog át s helyet kap benne a kaland és a szerelem, a dszta lélekanalízis és a társadalmi rajz, az irányzatosság és művészi öncélúság, jelen és történelem, realizmus és metafizika, tiszta líra és hűvös tárgyilagosság, az idill és az eposz; szóval minden, ami az embert a hétköznapi élet reaktásain túl az ösztönök mélyén vagy a tiszta székem síkján érdekelheti. Mindez azonban önmagában véve még csak értelmeden játék és puszta szórakozás lenne, s a sokszerűség és tarkaság inkább-inkább ekiasztaná a komoly embert, mintsem vonzani tudná — ha nem néznők, mi van mind e tarkaság mögött; ha nem látnók ott mögötte a modern élet egész teljességét, változatosságát, nyugtalanságát, idegességét, betegségét, tragikus összeroskadását és új, diadalmas nekilendülését. Egészében a XIX. század szabadságeszméjének és kberáks gondolkozásának szülötte ez a szörnyű erejű és vitaktású műfaj, mely legtöbbet elárul nekünk arról a megoszlásról és szétszakadásról, ami a modern ember lelkében és idegeiben az utolsó száz év alatt végbement. Nincs az a lkai költemény, amely izgalmasabb és személyesebb dolgokat árulna el az emberről. De éppen ez az: a lkai költemény megmarad egy ember lelki síkján, a regény pedig minden embert tükröz, a múlt században még csak a társadalom keretei között, újabban azonban már metafizikai magasságban feszül a kor fölé: elsőkézből, öntudatian, érinteden hamvasságukban csak itt kaphatjuk meg a kor eszméit és vágyálmait. A civikzált ember „meséje" a regény aktív és passzív értelemben: egyrészt ekingatja, zsongítja, rejti az embert, a lélek sebeit és fájdalmait, csömörét és félelmét, másrészt minden törekvését és életakarását ki is fejezi. Talán nem kek pusztán a regénykodalomra támaszkodnunk annak felismerésében, hogy a modern ember egyre nagyobb érdeklődéssel fordul világszerte a föld és a paraszt életforma felé. Nemcsak gazdasági vonatkozásban, hanem a paraszt mint társadalmi tényező is az érdeklődés előterébe került. De arra a kérdésre, milyen helyet foglal el a föld a modern ember, sőt éppen elsősorban a civikzált ember gondolkozásában, mennyke formálja, sőt határozza meg már vkágnézetét is, egyesegyedül a regény, mégpedig az úgynevezett parasztregény adhat feleletet. Ez a vüágnézetformáló szerep csak első pillanatra meglepő, mert alapjában véve egyenes folytatása, illetve pontos visszahatása annak a megtorpanásnak, amelynek a XIX. századi civilizáció diadalmas lendületében a századfordulón volt tanúja a világtörténelem s