Viga Gyula - Viszóczky Ilona szerk.: Egy matyó értelmiségi életútja. Száz éve született Lukács Gáspár (Miskolc, 2008)

Újabb regényeink történetszemlélete

magát a történelmet is. A tétel maga irracionálisnak látszik ugyan, mint magának Istennek az eszméje, melynek sohasem érhetünk a végére, de bizonyos pontosságra emberi ésszel is meg lehet közekteni, végösszege pedig meghatározott és konkrét, mint maga a jelenvaló élet. Gulácsy Irén és Tormay Cecü nem jártak töreden úton. Hogy az új történelmi értékelés benne van a mai idők méhében, csak vüágra keüett hozni onnan, azt mutatják külföldi nagy regénykók példái is, mégolyan egymástól távolesők is, mint a norvég Undset, vagy a francia Mauriac. Undset témája az ember sorsa a történelemben, Mauriacé az ember sorsa a mai társadalomban, s mindketten a szenvedések értelmezésére bukkannak, mint végső princípiumra. S most ezt az értelmezést a magyar faj sajátos adottságainak és a magyar történelemnek a szemlélete kiterjesztették a fajra és a közösségre. S hogy ezek az kók egymástól függedenül és mégis egyidőben jutottak el a maguk egyöntetű igazságára, az csak nÖvek az igazság szuggesztív erejét. Nem keü külön hangsúlyoznunk, hiszen magától is megdöbbentő világossággal kínálkozik a megáUapítás, hogy ez a történetszemlélet egészen keresztény. S a legátütőbb erejű példát annak igazolására maga az isteni Vakásszerző mutatta a kereszthalál-áldozat vákalásával és a megváltás tényével. Ez olyan példa, amit semmiféle történelem el nem hanyagokiat, mert ez maga a történelem. Az „ősi küldött" is itt találta meg a megnyugvás végső forrását: „Krisztus eljövetele előtt a szenvedés csak puszta szenvedés volt, de amióta O kínszenvedésébe belefoglalta a megváltást, azóta benne foglaltatik a megváltás minden szenvedésben. A tiedben is, mindenkiében, a mi népünk mostani szenvedésében is." (Magyar Kultúra XXV. évf. 12. s^ám [1'938. június 20.J 363—365.)