Viga Gyula - Viszóczky Ilona szerk.: Egy matyó értelmiségi életútja. Száz éve született Lukács Gáspár (Miskolc, 2008)

Újabb regényeink történetszemlélete

r Ujabb regényeink történetszemlélete Ne kutassuk, mi okozza napjainkban a történeti regények nagy ckvatját: talán szomorú következtetéseket kekene levonnunk közönségünkről, kekemetlen igazságokat kekene mondanunk kóinknak s talán ezt a „történelmi" érdeklődést, melyet első tekintetre olyan tiszteletreméltónak tartunk s úgy tekintünk, mint korunk lelki elmélyülésének egyik bizonyítékát, egy sorba kekene álktanunk a mai amerikai történelmi filmek alsóbbrendű és egyáltalában nem tiszteletreméltó ízlésével. Ne kutassuk tékát az okát, csak ákapítsuk meg magát a tényt, hogy mai közönségünk habzsolja a mindenféle történeti életrajzokat és regényes korrajzokat. De szögezzük le mindjárt azt is, hogy nemcsak nálunk, hanem Európa-szerte így van ez, s ha letörölték a nimbuszt Liszt Ferenc homlokáról és freudista pocsolyákba rántották a legnagyobb magyart, szolgáljon vigasztalásul — ha lehet —, hogy nem maradt keresztvíz Mária Antoinette-n sem, s TaUeyrand-t is halála után érte utol végzete. Míg azonban erőszakos kezek fonákjára fordítják nagy emberek lelkét s kegyedenül feltépik a történelem akg behegedt sebeit, — nekünk észre keü vennünk olyan törekvéseket is, melyek valóban égő tanúságtéteke idézik meg a történelmet eszméik s nekünk szóló mondanivalóik mekett, s valóban nemcsak a mai idők, hanem az egész történelem legnehezebb kérdéseire keresnek enyhítő megoldást vagy legalábbis biztatást és vigasztalást a történelem mélyén. Ezek a regénykók párhuzamosan haladnak a maguk területén azokkal az „új utakkal", melyeket legelsőrangú történetíróink jelöltek ki modern történetírásunk számára s ha történetíróink nem mindig tudnak is elszakadni a századvégi történetírás pozitivista hagyományaitól, ez a néhány kó a regény szabadabb keretei között, kevésbbé „tudományos" eszközökkel közelebb tud férkőzni a lényeghez, nyíltan be meri jelenteni a materiakzmus és mindenféle „exakt" történettudomány csődjét, s le meri vonni a történelmi események végső következményeit, olyanokat is, melyek a tudományok mai keretei között sohasem vonhatók le, bár igazságuk ott él a lélek mélyén, mint létprincípium. Azt hisszük, eléggé élő bizonyítékot szolgáltatunk erre akkor is, ha újabb történeti regénykóink közül csak kettőt ragadunk ki: mindkét regény a legutóbbi évben látott napvüágot és mindkettő szerzője (érdekes és elgondolkoztató) nő. Gulácsy Irén Nagy Lajos kkálya és Tormay Cecü Az ősi küldött című regénye, nagyon érdekes gondolatokat keltenek bennünk, ha vüágnézeti hátterüket tekintjük. S úgy látszik, igazságtalanok lennénk a mai történetszemlélettel szemben s a kor arculatának lényeges vonásait hanya-