Viga Gyula - Viszóczky Ilona szerk.: Egy matyó értelmiségi életútja. Száz éve született Lukács Gáspár (Miskolc, 2008)

Kápolnai Iván: Lukács Gáspár (1908-1986)

elhanyagolt területéről, a ,JSÍatyó tájnyelif'''-ről írt tanulmányban a 20. század elején még meglévő jellegzetességek alapján feltárja a hangtani és alaktani sajátosságokat, a szókincset és annak változásait, kitérve az egyes matyó tele­pülések és más vidékek nyelvjárásai közötti különbségekre is. Kibővített formában, több nyelvészeti példával és hosszabb szövegrészek közlésével jelent meg a tanulmány 1976-ban a város monográfiájában is. (További nép­nyelvi gyűjtésének kézkatban maradt eredményeit a miskolci Herman Ottó Múzeum Néprajzi Kézkattára őrzi. Ugyanott található a matyók táplálkozásáról kt munkájának kézkata is.) Egy nem helyi vonatkozású nyelvészeti cikkben („Környezetszennyezés be­szédünkben) fölveti többek között, hogy az angol nyelv kánti túlzott tiszte­letből angolosan ejtenek ki nem angol családneveket és betűszavakat egyaránt — pl. BBC (vagyis bibisz})- Fölveti azt is, hogy a magyar szavakban az első szótagra esik a hangsúly, és a magyar zárt rövid „a" helyett a nyílt, ikabiáks ,,a"-t használják. bus^' címmel megjelent másik nyelvészeti kásában né­hány közlekedési eszköz nevének keletkezését fejtegeti: miként lett a latin comfortabilis (kényelmes) jelentésű szóból „konfks", az automobile-ből „autó", és az autóbuszból az előtag elhagyásával „busz". E két általános érvényű nyelvészeti cikken kívül a Matyóföldben mind gyakrabban megjelent vala­mennyi kás helyi vonatkozású. Az kodalomtanár indíttatást érez a tudósításra a gknnázium kultúrter­mében lezajlott Sbakespeare-estről, melyet az kó születésének 400. évfordulója alkalmából tartottak a legnevesebb színészek (Lukács Margit, Bessenyei Fe­renc, Bitskei Tibor, Pápai Erzsi) részvételével, akik részleteket adtak elő színműveiből (Antonius, OtheUo, Macbeth, Cleopatra és Desdemona). Iro­dalmi vonatkozású az az kása is, amely arról tájékoztat, hogy Goics Sándor mezőkövesdi jegyző fia, Garamszeghy Sándor, a Nemzeti Színház színésze „Matyó lakodalom" című színművét 1914. januárban előadták a Nemzeti színpadán, többek között Blaha Lujza, Rózsahegyi Kálmán, Rajnai Gábor és más neves színművészekkel, s a darabot 1920-ban Mezőkövesden filmre is vették. Matyó szülőföldjének népdalait és népzenei vonatkozásait egy hosszabb tanulmányban foglalta össze a városi monográfiában (^Népdal, népzene" cím alatt). Nővérétől szerzett ismeretekre (is) támaszkodva, néprajzi hitelességgel, ugyanakkor zenetudományi szakszerűséggel (kottákkal és szövegváltozatok­kal) mutatja be a mezőkövesdi népdalkmcs alakulását, a hangnem, dakamsor és daüamszerkezet változásait a 19-20. század fordulójától, amikor még nagyjából tiszta, kevereden formájában megragadható, az 1970-es évekig. Ismertette a hangszeres zenét is: az ősi dudát (a korábban egyeden népi hangszert), majd a citerát, és a két háború között legelterjedtebb harmonikán át a gitárig, a dzsessz- és beat-zenekarokig. Közel 20 régi kövesdi nótából

Next

/
Thumbnails
Contents