Viga Gyula - Viszóczky Ilona szerk.: Egy matyó értelmiségi életútja. Száz éve született Lukács Gáspár (Miskolc, 2008)
Kápolnai Iván: Lukács Gáspár (1908-1986)
alkotójának tart. (Gondolatmenetét Lukács Gáspár összekapcsolja a kulturáks decentrakzáció igényével is.) A magyar parasztregény nyomait Eötvös József „A falujegyzője" és Szabó Dezső: iy Az e k°dort falu" című regényeiben látja. Megákapítása szerint azonban ezekben a regényekben csak háttér a parasztság, mint az egyeden kapaszkodó, a megújulás alapja. Móricz Zsigmond két Rózsa Sándor regénye — melyekben egy betyár vonul be a magyar kodalomba — szerinte megütközést kelthet a jóérzésű olvasóban. A földhöz menekülés gondolatköréhez kapcsolódva, Lukács Gáspár ,^4 földpogány ságd' címmel írt tanulmányt, ugyancsak 1942-ben a Magyar Kultúrában. Sorra véve a 20. századi nagy parasztregényeket — a konzervatívnak tartott paraszti gondolkodásról elterjedt közfelfogással szemben — arra a megákapításra jut, hogy a vakás szerepe kevéssé fontos a parasztság életében. Hamsun szembefordul a vakással is, mert azt is a kultúrából eredezteti, ahonnan minden rossz jött. Hamsun életművét összegező tanulmányában azonban Lukács Gáspár az kónak azt a figyelmeztetését, hogy „ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön", a Hegyi Beszéd székemével rokunítja: „Ne aggódjatok a holnap miatt, mert az majd gondoskodik magáról!" A romantikus ideaksta Hamsun földi boldogságot kereső, immanens életszemléletét egy másik cikkben Lukács Gáspár összeveti honfitársa, a katolikus hitre tért (konvertita), ugyancsak Nobel-díjas írónő, Kristin Undset — Lukács szerint: a 20. századi Tolsztoj — középkori témájú történeti regényeivel (pl. Kristin Lavranstadter), amelyek a vüág dolgain túlnéző, transzcendens keresztény életszemléletbe torkoknak (Vö. ,yA^ élet problémája Hamsun és Undset regényeiben" című esszével.) A földszeretet a szülőföldhöz, az otthonhoz kötődés a tárgya több olyan kodalmi alkotásnak is, melyeket Lukács Gáspár ismertetésre méltatott a Diárium című kodalmi és könyvészeti folyókáiban. Mindössze néhány héttel Nobel-díjának odaítélése előtt ismertette a legnagyobb finn író, a szegényparaszti származású Sillanpae — Lukács szerint a finn Hamsun — legismertebb regényét, amely a címadó Süja nekéz, küzdelmes életét és a szegényes finnországi viszonyokat tárja fel. Tamási Aron, „a magyar Hamsun, a magyarság életértelmének keresője" „Szülőföldemen" című kötetében egy utazását kja le Kolozsvártól szülőfalujába, és pár hetes tartózkodását gyermekkora színhelyén, a szülőföld kánti szeretet megnyilvánulásaként. Kodolányi János színművei („Jajgatunk és kacagunk") a hazája és népe sorsáért aggódó, ugyanazt a szeretetet juttatják kifejezésre, amely hiteles korrajzot nyújtó történeti regényeit éppúgy jeUemzi, mint a parasztság viszonyait gyakran sötét naturaksta színekkel bemutató társadalmi regényeit és elbeszéléseit. A Gárdonyi Gézához hasonlóan német származású Tömörkény Istvánnak — Lukács Gáspár szerint — Hamsun életszemléletére emlékeztető novekás-
