Viga Gyula - Viszóczky Ilona szerk.: Egy matyó értelmiségi életútja. Száz éve született Lukács Gáspár (Miskolc, 2008)

Kápolnai Iván: Lukács Gáspár (1908-1986)

Ö mondta a hozzáértő megnyitót, majd megemlékezett a festő 1985. májusban bekövetkezett haláláról is a Matyóföldben. Hőn óhajtott vágyát, tervét: Takács művészi hagyatékának feldolgozását már nem válthatta valóra. 1986. október 22-én, a nemzeti ünneppé lett október 23. évfordulójának előestéjén az újabb szívinfarktust már nem élte túl. Éppen halála napján mutatta be a Néprajzi Múzeum ,,A matyó népviselet" című filmet, melynek anyaggyűjtésében ő is részt vett. Mezőkövesd vezetése 1982-ben Lukács Gáspárt a városért egy életen át folytatott, sokoldalúan gazdag tevékenységéért Pro Űrbe emlékéremmel tüntette ki, és juttatta kifejezésre eksmerését életműve iránt. Elhunyta után rendelkezett a város arról is, hogy a gimnázium közelében egy utca viselje Lukács Gáspár nevét és őrizze emlékét. Halála után egy évvel, 1987. november l-jén a mezőkövesdi temetőben felavatták az Öregdiákok Baráti Köre anyagi hozzájárulásával készített síremlékét. A Baráti Kör nevében a mezőkövesdi járásbíróság nyugalmazott elnöke, Bernát Kornél méltatta a nagy tudású, széles látókörű, minden humánum és esztétikum iránt fogékony egykori grmnáziumi osztályfőnökét és tanárát, akke illett a klasszikus horatiusi megáUapítás: „ércnél maradandóbb emléket" (monumentum aere perennius) hagyott maga után. Búcsúzott tőle hat évig volt tanártársa, az érseki tanácsos Gecse István, a Matyóföld szerkesztője, Kiss Gyula pedig arra emlékezett, hogy Lukács Gáspár a szerkesztőbizottsági megbeszéléseken is tanította a jelenlevőket a jóra, a helyesre, a szülőföld, a matyó nép szeretetére és megismerésére. Lukács Gáspár az egyik vele készített időskori interjúban úgy nyilatkozott, hogy ha újra kezdené az életet, akkor is pedagógus lenne. O nem választotta a tanári pályát, úgy érzi, hogy annak született, mint ahogy — a latin mondás szerint — a költő is költőnek születik. Több mint három és fél évtizedes tanári, pedagógusi munkája azonban minden hivatalos eksmerés nélkül maradt. Pedig ezen a téren kiemelkedő, ritka kivételes teljesítményt nyújtott. Szaktárgyain kívül tanított latin nyelvet, vákalta a matematika oktatását, a gimnázium utolsó osztályában pedig a logikai készség fejlesztését szolgáló bölcsészeti előtan (filozófiai propeáeutika) elnevezésű tárgyat is, a logika és a pszichológia elemeivel. A sokirányú, széles körű érdeklődésről és felkészültségről tanúskodó tevékenységet szerves egységbe tudta foglalni az iskolai tanórákon. Egész tantárgycsoportot — amint erre az enciklopédikus műveltségű Németh László szinte utánozhatadan példát nyújtott hódmezővásárhelyi számkivetettsége alatti tanárkodása idején, amikor 1945 után írói tevékenysége folytatásának szüneteltetésére kényszerült. Ha nem is kapott az oktatásügyi vezetés részéről hivatalos kormányzati eksmerést, legalább „kiváló tanár" kitüntetést, az adagosnál jóval változatosabb és színvonalasabb volt több évtizedes tanári működése, s korántsem volt hatástalan Lukács Gáspár pedagógusi munkája.