Viga Gyula - Viszóczky Ilona szerk.: Egy matyó értelmiségi életútja. Száz éve született Lukács Gáspár (Miskolc, 2008)
„Környezetszennyezés" beszédünkben
bői) az idegen hangzást utánozzuk. Már hajdanvolt nyelvtanárom az egyetemen említette, s keserű gúnnyal „akadémiai kiejtésnek" nevezte ezt a színészszokást és lemondóan legyintett hozzá, mint amin úgyse tudunk változtatni. Lehet, hogy igaza volt akkor, az úrikászinók máximáks élégánciájú világában, de hogy még ma is parlamentről, aktív és pásszív magatartásról beszélünk, taxit hívunk, ha nagyon kek sietnünk egy pártira, hát ez már csakugyan fantasztikus, és bizony súlyos negatívum a szocializmus korában. 2. A tulaj donnév minden nemzetnek, sőt minden egyénnek is elidegenítheteden „tulajdona", de ha sokszor (különösen keresztneveknél) van közös tulajdonnév, miért kek mindenképp az idegen kiejtést erőltetni? Mikor (nyugodjunk már egyszer bele!) úgyse tudjuk pontosan utánozni, különösen az angolt. Egy régebbi nagy színészünk (nyüván rendezői utasításra) folyton Vájolet-ről beszélt egy Shaw-darabban, holott sokkal szebben hangzott volna a magyar fülnek - mondjuk — Violetta, hiszen mindenképpen a violavkágra keü emlékeztetnie. I<^rolina is van a magyarban, hát miért nevezzünk egy angol Caroline-t Kerölájnnak a regény tévéadaptációjában, vagy az ugyancsak angol Irene-t Ajrín-nek Irén helyett végig a film 26 folytatásában? S vajon az angol trónörökös párbajra hívna bennünket, ka feleségét (Diane) Diánának mondanók a (szerintem mindenképpen, még angolban is) csúnyább hangzású Dájene helyett. Mikor Diána nekünk oly jó ismerősünk, nemcsak mint leánynév, hanem mint antik holdistennő, vagy akár — sósborszeszreklám is. Bernstein orosz származású, zsidó családból való, német nevű amerikai áUampolgár karmester nevét Börnsztín-nek ejtette valaki a magyar televízióban, így is keüene az angol „olvasási szabályok" szerint. (Persze itt mindenki elneveti magát: üyenek ugyanis az angolban nincsenek, s ha mégis vannak, csak azért, hogy legyen mit megszegni.) Holott az eredeti német nevet nálunk mindenki ismeri, talán jelentését is tudja, s jól ejthető. Valószínűleg maga Bernstein is így ejti. — Columbo hadnagy, az ismert lmmisorozatban maga is folyton Kalambóként mutatkozott be. Pedig ő maga ugyan megintcsak amerikai áUampolgár, de neve olasz, nemzetisége is, és Los Angelesben, tékát nagyjából „latin-amerikai" nyelvterületen „szolgál". Nekünk pedig — mindezeken túl — a Kolumbó ejtés amúgy is otthonosabb, nemcsak Kolumbusz Kristóf miatt, hanem esetleg némi hagyományosan ránk maradt latinos műveltségünk miatt is. Különben se áltassuk magunk a Kalambó-val: az angol ott valóban két, de egymástól különböző hangot ejt, s ezek egyike sem a magyar „a" hang. — Néha nevetni is lehet, nemcsak bosszankodni: hakottam Weinberger amerikai miniszter nevét „valódi angol" kiejtéssel: egész pontosan Vejnbőgő-nek hangzott. — Az is rejtély nekem, miért Albert valaki, ha Albert Einstein, s miért Anni a kis cselédlány, ha Angkában szolgál. De a
