Viga Gyula - Viszóczky Ilona szerk.: Egy matyó értelmiségi életútja. Száz éve született Lukács Gáspár (Miskolc, 2008)
A „Hadas"? Tények, talányok, tévedések
A „Hadas"? — Tények, talányok, tévedések Az itt következő fejtegetések nem tartanak igényt sem teljességre, sem eredetiségre; céljuk csak egy (de ez már nagyon időszerű): bizonyos alapvető fogalmakat tisztázni az alakulóban levő skanzennel, falumúzeummal, népi műemlékjekegű házcsoporttal, „történeti városmaggal" kapcsolatban. (Mint látjuk, maga az elnevezés is tisztázásra vár.) Fejtegetéseimhez tehát onnan veszem az anyagot, ahol éppen találom; így elsősorban Győrffy István és Sárközi Zoltán történelmi kutatásaka támaszkodom, de nem utolsósorban saját, családon belük (ha úgy tetszik: családtörténeti) tapasztalataimra, illetve kutatásaimra. Mivel így minden tudományos igény ki van rekesztve, marad csak a gyakorlati cél, mégpedig kettős: bizonyos téves fogalmak tisztázása (ezzel talán még elébe nyúlhatunk kelytelen elgondolásoknak és intézkedéseknek), másrészt (s lehet, hogy ez a fontosabb) a közvélemény számára hozzáférhetővé tenni bizonyos összetartozó fogalmakat, melyek tapasztalatom szerint közérdeklődésre számíthatnak, s közszájon is forognak de nem eléggé világosak, vagy éppen tévesek. Azért fontos ez épp most, mert a készülő (legyünk óvatosak!) „létesítményt" - szinte magának a gondolatnak a felvetődése óta „hadas településként" emlegetik, sőt, nemrégiben már csak mint „a Hadas" szerepelt egy újságcikk címében (így, nagybetűvel, és magában), pedig ezt a merész metonímát még a „tokaji" (nyilván bor) sem engedi meg magának, már ami legalábbis a nagybetűt iketi, pedig az aztán igazán nyugodtan merhetné. Nos, akkor hát kezdjük a legelején! Két alapvető fogalmat kek tisztáznunk: hadas település és ólas-kertes település. Hadaknak — mint az talán köztudomású —, olyan nagycsaládokat neveztek, melyek leszármazás révén ugyanazon rokonsághoz tartoztak. Hogy ezek szálláshelyei lehetőleg nagyobb tömegben együtt voltak, sokszor egy utcában tömörültek, az csak természetes, hiszen ennek vkágosan feksmerhető nyomai még a közelmúltban is megtalálhatók voltak, sőt, sokszor még az utcák névadásában is szerepeltek (Márton u., Nagypál u.). Igen, csak éppen ezek a hadak nem azon a vidéken voltak, ahol a történeti városmag területén a „hadas" falumúzeumot ki fogják alakítani. Majd látni fogjuk, miért nem volt (nem lehetett) ott soha hadas település. Előbb azonban nézzük meg, mi volt az a Győrffy által ólas-kertesnek nevezett, és tipikusan nomádnak mondott települési forma. Eszerint „minden gazdának két telke van, de nem egymás mekett. A falu centráks részén van a
