Viga Gyula - Viszóczky Ilona szerk.: Egy matyó értelmiségi életútja. Száz éve született Lukács Gáspár (Miskolc, 2008)

„Matyó lakodalom" - a Nemzeti színpadán

„Matyó lakodalom" - a Nemzeti színpadán Bizonyára igen kevesen tudják, hogy valamikor a régi „népszínműves vüágban" a matyókról is ktak népszínművet, még pedig az ország első színházában, a Nemzeti Színházban mutatták be, s a színmű főszerepét, Tuza Erzsa nagygazdánét nem kisebb színésznő játszotta, mint a „nemzet csalogánya", Blaha Lujza — igaz, hogy akkor már (1914-ben) nem éppen csalogányként, hanem „anyaszerepben". De kezdjük az elején: hogy került a „Matyó lakodalom" a Nemzeti Színház színpadára? Szerzője Garamszeghy Sándor nevű színész, mégkozzá élvonalbek, ha nem is a legnevesebbek közül való, s a 20-as évek végén még e sorok kója is gyakran látta a Nemzeti színpadán, nem is kis szerepekben. Nos, ez a színész Mezőkövesden született 1879-ben, s itt töltötte egész gyermekkorát, mert kitűnően megtanul „matyóul" beszélni (ismerte még a legjeUegz êtes ebb matyó idiómákat is), s később is sokszor visszatért Köveseké, így ismereteit ákandóan felfrissíthette. Apja Goics Sándor kövesdi közjegyző volt, s mint üyen, dzsentrilányt vett feleségül, a garamszegi Géczy családból. Apja halála után dzsentri nagyapja nevelte, s így nem csoda, ha katonai pályára lépett: már főhadnagyi rangban volt, mikor a hivatás szavát követve otthagyta a katonai pályát, és bekatkozott a Színi Akadémiára. Ennek elvégzése után 1907-ben rögtön a Nemzeti Színház szerződtette, mint „szerelmes színészt". A régi katonatiszti sváda — úgy látszik — ezen a területen is kamatoztatható volt az akkori színdarabokban. Azután felesége révén ismét kapcsolatba került Kövesddel, mert felesége Morvay akkori kövesdi főjegyző rokona volt: így gyakran jártak össze. Nem csoda tehát, hogy a jószemű színész azonnal meglátta a nagyszerű lehetőséget, amelyet egy üyen mutatós, azóta is egyre hkesebb folklór jelenthetett színház számára. Csak éppen megfelelő „népszínműi" mezbe keüett csomagolnia ezeket a szokásokat, ezt a környezetet, s főként ezt a népviseletet, és biztos lehetett a sikerről. (A mostani Matyó Együttes a megmondhatója, saját tapasztalatai alapján, müyen elsöprő előnyt jelent a matyó ruha.) Kigondolt tehát egy primitív kis történetet: két legény verseng egy tűzrőlpattant kis kövesdi lány kezéért, Murányi János bíró Matyi fia, aki most szabadul a katonaságtól, és Nyikes Andris zseüérlegény, aki bizony szeret a kocsma körül téblábolni, ráadásul nem is kövesdi, ami igen súlyosan esik a latba, mert akkor bizony csak amolyan „jött-ment". Ebből a nagynehezen három felvonásra elnyújtott „bonyodalomból" kerekedik azután a harmadik felvonásra az a bizonyos „matyó lakodalom", amely a darabnak a címet, s az egész előadásnak az értelmet adta. (Természetesen a versenyben a bkó fia lesz a győz-