Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Folklór az Ördögi kísértetekben

megfordult, s táncmozdulatokat tett, mintha Péter Magdolnát táncoltatná, közben lábát hátra „felváj ta", hogy a csizmája sarkát lehessen látni: „Mind elhánta a patkóját". MASOft VA S AZNAPRA. VTAi^i miirt ktptttt. tEztanaczboImídón tanítuanyokat fzcrzct volna Iefus Iduôzitonc, az vta: nnd nap h iyac az menyegzőbe. Es ott ^ tetelec« E Jftennec: titkon való bolts rendelefe, hogy az VR Chri'ftus az menyegzőben uenjegelófzcris magát ott ielentenekí az ket Tryhazafoc fegitfegebe, mi'dó kic Vízből, Bort teremtene:jMondocezt Ifíen azért rendelte, hogy ott tett: meg míertíőttex világra, Aztrt: hogy az melly atoc fzaílott az elío ket hazai ez egez világra, azokat el vennt:Es minden benne bízó házalókat, es azoknatzaryokotmegaldana, \ryfonnan Iftenncc keduebe, fzerelmebc hozuan. Azr kart az magzatot valíottac ízűletecmíatt.hogy bűnben fogantattac, cs halai ai tctiec azi t> roloc el venne, Midőn őcrőttccatoelőn, meg hala, fel tamaduan rr bement, onnét fz'eht Lelket kiHdot, minket fel tarn azt, ct ónk eletet ádgzôbey Il 0&4 cyaÚM.ÍM itüijtmt hatni vtsnnc. Hogy m i 1 nnetis meg f

yunc őbenne, Mondom hígyenc, mert az nckuló femmit nem hafznal rointí otkarhoztattyaminda-okotvalakicótecmegífmerní nem akaríac, et benne akajrnac bízni, i, íohan: 4» [Jegyzetek: Ujváry Zoltán: A kánai menyegzőről szóló ének néhány variánsa. In: Varia folkloristica. Debrecen, 1975. 162-167.; A Magyar Népzene Tára, III/A. Lakodalom (Budapest, 1955) 589 kk., 982 kk.; A bőséges irodalomból: Viski Károly: A kánai menyegző Nagycétényben. Ethn., LII. 1941. 139—140; Manga János: A kánai Mennyegző változatai. Ethn., LVII. 1946. 49—63. További irodalommal: A berencsi példához: S^iklay János: Nyitra vármegye lakossága. In: Nyitravármegye (Szerk.: S^iklay János-Borovs^ky Samu; Budapest, é. n.) 193-194.; A tályai példához: H. Nagy Lajos: Régi lakoma-dal. Vasárnapi Újság, XII. 1865. 151.; Ehhez: Varga János: Néhány szó a Vas. Újs. 12-ik számában közlött „Régi lakoma-dalra". Vasárnapi Újság, XII. 1865. 187.; A liptói példához: Mátyás József: Néhány megegyező vonás a dunántúli magyar, és a liptó megyei tót népszokások között. In: Rózsahegyi kath. főgymnasium értesítője az 1899—1900 tanév végén (Rózsahegy, 1900) 20—22.; Szegedi példákhoz: Kovács János: Szeged és népe. Szeged, 1901. 296.; Somogyi példákhoz: EgyüdÁrpád: Karácsonyi ünnepkör adventtől Vízkeresztig. Kaposvár, 1994. 32—34.; Együd Árpád: Somogyi népköltészet. Kaposvár, 1975. 266—268.; Együd Árpád: Adatok a láncversek számszimbolikájához. Somogyi múzeumok közleményei, III. 1978. 272-281.; Békési példához: ] Jcskai József: A kánai menyegző. Magyar Nyelvőr, 1875. 89—90.; Fejér megyei változat: lemmel Annamária—Nagy Ilona: Parasztbiblia. Budapest, 1985. 343—344.; Horvát változathoz: S^egedy Re^ső: Nyugatmagyarországi horvát lakodalmi szokások. Ethn., XXXII. 1921. 63—; Kotics József: Kalendáris szokások a Medvesalján. Debrecen, 1986. 55—64.; A ponyvái variánshoz: Pogány Péter: Folklór és irodalom kölcsönhatása a régi váci nyomda működése nyomán (Budapest, 1959) 121.; Az Újszövetségi Szentírás a következőket írja a kánai menyegzőről: „A Fülöppel való találkozás után harmadnapra a galileai Kána városában menyegzőt, azaz lakodalmi ünnepséget tartottak, melyre Jézust és tanítványait is meghívták, s melyen ott volt Mária is. Kána városa kb. 7 km-re feküdt északkeletre Názárettől, s a mai Kafr-Kenna helységgel azonos. A menyegzőt a zsidók a törvényesen »eljegyzett«, azaz házasságot kötött házastársak egybeköltözése előtt szokták megtartani, mely rendszerint egy évvel az eljegyzés, a tulajdonképpeni házasságkötés után következett be. A lakodalmi ünnepségek általában hét napig tartottak. Szűz Mária finom érzékével észrevette, hogy baj van a lakodalmas háznál: fogytán van a boruk, s teljes bizalommal fordult az Úr Jézushoz: Nincs boruk! Ezekben a szavakban Szűz Mária segítséget kér a Fiától, mégpedig nem természetes, hanem természetfölötti segítséget, azaz csodát vár és remél. Az Úrjézus feleletét, melyet természetesen anyanyelvén, arámiul mondott, magyarul legjobban talán így lehetne visszaadni: »Assypny mit akarstç• totem?« YLz a kifejezés ma is használatos az arab nyelvben, és sem akkor, sem ma nem jelent mást, mint egy kérésnek udvarias formában történő elutasítását. Jézus tehát elutasítja anyja kérését, sőt meg is indokolja azzal, hogy most, amikor megkezdte messiási, megváltói működését, már nem áll többé anyjának, hanem egyedül a mennyei Atyának irányítása alatt. S a% a% óra, melyet az Atya az ő első csodájának véghezvitelére meghatározott, még nem jött el. Valószínű, hogy Jézus mást is mondott Máriának, amiből az megértette, hogy annak az elvnek a tisztázása után, mely szerint a megváltói hivatásban egyedül az Atya akaratát követi, gyakorlatilag teljesíti kérését. A zsidóknál elő volt írva, hogy étkezés előtt és után bizonyos »tis%tulási« mosakodásokat végezzenek, erre a célra volt a kánai lakodalmas házban hat kőkorsó, melyeknek mindegyike két-három mérő tartalmú volt. Mivel egy mérő kb. 40 liternek felelt meg, az egész borrá változtatott víz mennyisége 600 liter lehetett. A »nas^nagy« nem a mi esküvőnkön szokásos násznagyi szerepet töltötte be, hanem azoknak a szolgáknak a feje volt, akik a vendégek ellátásával, kiszolgálásával voltak megbízva."]