Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)
Folklór az Ördögi kísértetekben
Nagy ebéd van készülőben. Itt az étlap, mondom szépen, Aki áztat végig eszi, Az első dijat megnyeri. Disznó nyelve savanyitva, Egy vén szamár töke jőve, Megszorult finggal keverve, Pajor mártás, szunyogborda, Mocsolyából kifogott rák, Csigabigán tűzdelve át, Patkány ürgehús hatfogás, Kiskacsa va tag mosolygós, Egy szfiz lánynak a pendele, Hónapos retekkel tele, Virsli apáca valaggal, Paksi mogyoró meg morzsa, Szfpen apróra morzsolva. Bivalytejjelfó\ött kávé, Feldíszítve két szalaggal, Aszalt lepke meg lókörte, Disznószar megrepedezne, Beleöntve az abárié, Cseh fináncfing juhtúróval, Aprófosás zöldborsóval. Ezzel az ebéd véget ér, A semminél csak többet ér. Az ilyen és ehhez hasonló tréfák, tréfás szövegek és egyéb pajzánságok nyilvánvalóan nem voltak ismeretlenek Bornemisza korában sem. Valószínűleg gyakorinak, sőt általánosnak lehet tekinteni a szórakozásnak efféle formáit, hiszen Bornemisza egyébként aligha szólt volna róluk. A falusi közösségekben való fennmaradásukat az ember játék iránti természetes igénye őrizte meg. A címben jelzett bárányláb a fenti szöveg melletti lapszélen olvasható a következőképpen: „De akar mit mond azfarkarnac: Pater noster czac azt mongya, Barany lab. " Ilyen mondást a dramatikus népszokásgyűjtés során a szatmári és alföldi református falvakban a játékokba szőtt Miatyánk travesztiák fordulataként hallottam. Többnyire azonban így: „Miatyánk, nincs gatyánk!" A báránylábas változat ritkábban fordult elő. Egy ajaki temetést parodizáló játékban azonban a formai hasonlóság meglepő. A pap mondja: „Páter noszter". A kántor így válaszol: „Apád suszter". A farkastanítás Scheiber Sándor véleménye szerint Achikar egyik meséjére megy vissza. Az iskolában tanuló farkas mindig így válaszol: „Gödölye, bárány". Amint rámutat, az Achikar elterjedését arám, szír, arab-zsidó, etióp, örmény, ótörök, ószláv és román változatai segítették. Temesvári Pelbárt adata nyomán feltételezhető a példázatokból a néphez való alászállás. Egyébként a boszorkányperekben példák vannak arra, hogy a Miatyánk hamis mondása miatt ítéltek el személyeket. Pl. 1718-ban Szabó Kató debreceni boszorkány elleni vád többek között az volt, hogy a Miatyánkot így kezdte: „Miatyánk, nem atyánk". Csapó Katalin kiskunhalasi boszorkány pedig arra akarta rábírni Kun Erzsébetet, hogy a Miatyánkot visszafelé mondja. Mindezek a példák egy körbe vonják az úri imával kapcsolatos folklorisztikai anyagot és egyaránt azt bizonyítják, hogy a Paternoster ~ Miatyánk olyan formulává vált, amely a fenségest lealjasította. A nagyszámú változathoz Bornemisza kitűnő adalékkal járult hozzá. [Jegyzetek. A Fedics példához: Ortutay Gyula: Fedics Mihály mesél. Budapest, 1978. 150-151., 391.; A tréfás ételköszöntő: Ujváry Zoltán: Huncut adomák Gömörből. Debrecen, 1995. 325—326.; A farkastanításhoz: Scheiber Sándor. Jegyzetek Bornemiszához. Filológiai Közlemények, II. 1956. 288.; Scheiber Sándor. Folklór és tárgytörténet, II. Budapest, 1974. 21-22., 38., 52—53.; Az ajaki adat: Ujváry Zoltán: A temetés paródiája. Debrecen, 1978. 107.; A boszorkánypéldák: Komáromy Andor: Magyarországi boszorkányperek oklevéltára. Budapest, 1910. 283., 529.; Dugonics gyűjteményében olvassuk: Ha a' farkast Miatyánkra tanítod, bárány lábat kiált. Dugonics András: Példa beszédek és jeles mondások, II. Szeged, 1820. 5.]
