Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Folklór az Ördögi kísértetekben

Tyufcyarazsßs, tojásszaporítás Az egész magyar nyelvterületen ismeretesek a tyúkok tojáshozamára irányuló varázsló eljárások. Erre vonatkozóan Bornemiszánál a következőket olvassuk. A\ Tyúkokat asaguat szurkaid meg Karácson estin a% ülőbe, hogy toyianac (856). A tyúkok tojáshozamára való törekvés nem csak a magyar, hanem az európai népek hagyományában általánosan ismeretes. Az erre irányuló mágikus cselekvések számos változata fordul elő. Ezek közül a „tyúkszurkálás", a „tyúkpiszkálás" még a közelmúltban is gyakori volt. Tornyospálcán az idős asszonyok karácsony éjszakáján piszkafával szurkálják a tyúkokat az ülőn, hogy azok sokat tojjanak. Ugyanezt Szegeden Luca-napján teszik. A palócok és a magyarországi szlovákok körében a szokás többnyire Luca-naphoz kapcsolódik. Eger vidékén a gazdaasszony a tyúkólban megpiszkálja a tyúkokat, miközben a következőket mondja: „Enyém tyúkom mindég tojjék, a szomszédé kotkodáljék". Hasonló a tótkomlósi szlovákok magyarul mondott mondókája is: „Tojjatok, kotoljatok, szomszédasszonyé se ne tojjon, se ne kotorjon". Bornemisza nagy valószínűséggel felvidéki — magyar, szlovák — népi gyakorlatot említ, amely ennek a varázsló tevékenységnek nagy múltját mutatja. [Jegyzetek. Tyúkvarázslás, tojásszaporítás: Tornyospálcai adat: Kiss Aron: Tornyos-Pálczai babonák. Ethn., II. 1891. 251. A faluban szlovák betelepülők is élnek; A palóc példákhoz saját gyűjtéseim. Az Eger vidékihez: Benkóciy Emii. Eger-vidéki babonák. Ethn., XVIII. 1907. 100.; A tótkomlósihoz: Diószegi Vilmos: A tótkomlósiak hitvilága. In: A Békés Megyei Múzeumok Közleményei, 1974. 107.; Szegedi példa: Kovács János. Szeged és népe. Szeged, 1901. 374.; További példákat 1. S%endrey Zsigmond és S^endrey Akos: A néprajzi gyűjtések és a magyar babonaszótár terve. Népr. Ért. XXXI. 1939. 117.; Eckhardt a jegyzetekben az „asagual" szóval kapcsolatban egy 1679-ben kiadott munkát említ, amelyben az olvasható, hogy „az ágast tojtattyák, fejik, a tikokat megböjtölik, hogy sokat tojjanak." Az „asag" nyilvánvalóan „aszuág", azaz száraz ág és nem ágas/a.] Xenyérvarázsíás szitával A néphagyomány nagyszámú példája mutatja, hogy a magyar ember milyen nagy tiszteletben tartja a kenyeret. Varázsló cselekvések egész sora irányul minden cselekvésre az elvetett búzától a kenyérsütés befejezéséig. A kenyérnek fontos szerepe van a különböző népszokásokban, a preventív és produktív mágiában. Ez jellemezhette a korábbi évszázadok kenyérrel kapcsolatos hagyományait is. Nem véleden, hogy Bornemisza a bőséges anyagból a babonák közt említ egyet. S leitat mikor vála^tas^ e lőszer kiuul né^ed, es domború kenyered les^ (856). Ez az analógiás varázslás több mint négyszáz éves példája. Ha az asszony azt akarja, hogy a kenyere szép, magas, domború legyen, akkor a liszt szitálásának az eszközét, a szitát gondosan válassza meg, nézze meg a kerületét, a kenyere hasonló lesz ahhoz. Ez nem csak egy hiedelmi adalék.