Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)
Folklór az Ördögi kísértetekben
bácsi hozót is, a javas fogta, és bémënt az istállóba. Azt mondta, hogy mindjárt jön az, aki megrontotta a marhákat, fekete macska képiben. Úgy is lëtt, nemsokára gyütt ëgy fekete macska, és igenyösen ment bé az istállóba. De a nvesembör kiverte onnan a hét szál kökönye vesszővel. Aztán meg azt mondta, hogy aki volt a rontó, annak lë fognak esni az ujjai. Lë is estek, úgy tudták mëg, hogy a komaasszony volt a rontó. Úgy rontott, hogy borsószalmát vitt be a Feketéék istállójába, és még a küszöb mellé leásott mindönféle rondaságokat, kígyó fej et, kölespolyvát, hagymahéjat, száraz békát. Mondta a javos, hogy ezöket el kell égetni, majd mikor ég, odamegy az asszony. Feketéék kiásták, lepedőbe kivitték a kertbe, vittek oda két lepedő szalmát és elégették. Ez igaz volt, én is láttam, már iskolás gyerök voltam. Hát mikor égették a borsószalmát, oda is jött a komaasszonyuk, és megkérdezte: „Jaj, mit csinyálnak keetök, égetik a borsószalmát?" — Ahogy égött a borsószalma, úgy potyogtak lë az ujjai. Én is ismertem az asszonyt. Idézzünk még egy példát Gömörből, Szutor nevű faluból, ahol egy bába macska alakban éjjel végezte boszorkány praktikáját. Evekkel ezelőtt — mint beszélik - Szutor faluban élt egy özvegy öreg asszony, aki foglalkozására bábaasszony volt s a köznép előtt boszorkány hírében állott. Beszélik, hogy egy alkalommal többen látták kimenni a falu végére, hol macskává változva már többen össze voltak gyülekezve. Mikor az éjfélt elütötte, megszűnt macska lenni s kifáradva ismét haza ballagott. A házába — mely a falu felső részén volt — ha mások bezárták, míg ő távol volt, s elvitték a kulcsot — akkor is bement a kulcslyukon lepkévé vagy bogárrá változva. Mikor ez az asszony meg akart halni — így beszélik a faluban — lakott a szomszédjában egy szintén éltes asszony, azt hívta el és annak elbeszélte a mesterségét, hogy hogyan kell a tehenet megrontani, és hogy milyen füvekben rejlik a boszorkánytudomány. Ez az asszony volt ott akkor is, mikor meghalt. Ez látta volna — mint mondják — hogy mikor a bábának a halála perce közeledett, boszorkányokkal telve volt a háza s táncoltak az ágya körül seprűkkel a kezükben, némelyik macska, némelyik kutya s némelyik meg vénasszony képében. Ez a szomszédasszony is akkor lett valóságos boszorkány, mert ekkor két napig sem látta a faluban senki sem, úgy eltűnt, elvitték a boszorkányok magukkal. A népi hiedelem fekete macska képében tehenet megrontó asszonyai és Bornemisza macska képében járó asszonyai, akik „sok kárt, sok csintalanságot műveltek", lényegében azonos „személyek" több száz év távlatában is. [Jegyzetek: Komáromy Andor. Magyarországi boszorkányperek oklevéltára. Budapest, 1910.; Eckhardt Ferenc. A földesúri bíráskodás a XVI-XVTI. században. Budapest, 1954. 132. skk.; Zentai Tünde: A természetfeletti lények átváltozásának kérdése az ormánsági néphit összefüggésében. In: J. P. Múzeum Évkönyve, XVI. 1971. 207-214.; Elek Zoltán: Gömörmegyei népmondák. Ethn., VII. 1896. 380-381.; Zsúpos Zoltán: Egy 1676-os rozsnyói boszorkányper. In: A nyíregyházi Józsa András Múzeum Évkönyve, XXIV-XXVI. (1981-1983). 236.; Heller Bernát Mephistopheles mint kutya. Ethn., XX. 1909. 202—206.; Diószegi Vilmos. A sámánhit emlékei a magyar népi műveltségben. Budapest, 1958.; Erdész Sándor. Állattá változások a nyírségi népi hiedelmekben. In: A nyíregyházi Jósa András múzeum évkönyve, I. 1958. 215-226.; Gunda Béla: A totemizmus maradványai a magyar táltoshagyományban. In: Déri Múzeum Évkönyve, 1957. 63—72.; Balassa Jván: Karcsai mondák. Budapest, 1963.; Szyhó lufos. Taktaszadai mondák. Budapest, 1975.; Kutyává változó asszonyról szeghalmi boszorkányperben (1724): Györffy István: Nagykunsági Krónika. Karcag, 1922. 115—119.; Mesei példákhoz: Ortutay Gyula: Fedics Mihály mesél. Budapest, 1978. a 16. számú mese jegyzetei: 401-402.; Bihari Anna: Magyar hiedelemmonda katalógus. In: Előmunkálatok a Magyarság Néprajzához, 6. Budapest, 1980. 44, 23 skk.; Kodolányi János: A táltos a magyar néphagyományban. Ethn., LVI. 1945. 31—36.]
