Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)
Folklór az Ördögi kísértetekben
keuantam meg szenteltetni az kokonya kO^St, kiket nem szenteltettem, hanem ördögnél czjfoltattam meg: Es azf nagy bolond aitatossagual óttem. Immár most értem, hogy az WW mindent meg szentelt, es minden tizfa azpknac, kit véreuel meg ti^titot, es azba bizfc, az tizfatalannac kedig es ördög tagianac minden tizfatalan. Ezpől mikor u\nec az ördögöt, soc regi hiwseget számlálta elő az ördög, az kikbe neki szolgait, es fenyegette, hogy nem erezfi senki kezébe, mert egyszer neki atta magát. Niha hízelkedő szpual szplt, hogy ne hinne mas Christusba, Mert Ö volna az Christus. Mikor ha^ttattac es azf mondtac, hogy őtet meg tőrt az WW CHRISTVS, azf felelte: meg törte volt de ismeg erőt veszpc. Es nosza kisirczyzf ha gondoloc veled. De houa inkab alnokoskodot es czaczpgot, annyinál nagyob méresseget vOttec az hinec ellene, es aitatosban imatkozfac az nyomorult emberért: Kit Isten megszpbadituan, sokan inkab epültec az wrnac igeiebül. Midőn meggyógyult az aszpny, kérdezfec ha Ő szplté, azffelelte, niha mindfület nyeluet meg tartotta, es nem hattá szólni. Es sokat nem halót azba, az mit belüle mondót. Alz v l an en me g hagyam, hogy énnekem ima meg az Prédikátor: Az Ördög neuebe minemű imatsagual mielte az baiolast, kit ű vélt hogy Isten neuebe mielt. Kiket nagy anyatul, es egy mise mondó Papiul tanult volt. lm nyoltzpt elé szpmlaloc bennec. Bayiolo Imatsagoc, CzfZfol való bay: Wram mindenható Isten, muléc regős nagy vth, ray ta megyén vala áldot wrunc Isten, elő talala hetuen hetfele veres Czpzf- Monda áldot wrunc WW Isten: hona indultatoc ez regős regi nagy vton? Meg szplala hetuen bet fele veres Cz^Z- Ha minket azpn kérdesz wrunc wr Isten, houa meggy űnc vgy mond, Minkís el megyűnc vgy mond, ezfekete főid szjnere. Aldot ez testbe, teremtet ez lélekbe: szálas husat szpggatlyuc, piros vérét meg iszuc, száz tetemet tördellyűc, szyz i%ít, százforczfkaiat. Hogy azt hallá áldot Wrunk Isten: Tűc se mehessetec vgy mond ezfekete fűid szfnere, ez en adottam testbe, teremtettem leiekbe, tükis siessetec, az tenger szigetibe, kegelten Oriassoknac szpalas hussat szaggassatoc, piros vérét meg iga toc. Azf meg hallác, el sietenec, menenec tenger szigetiben. Ez embernec szemebül, szpiabol, feiebűl, ortzyiabol, piros verébül, szálas hussabol, száz tetemibűl, ki siessen es el oszpllyon, hetuen het fele Czpz^Eollyo czpz veres czpz kçc cz^Z; fi^ erC Z U K? szöderies czuzköszueny, fay da lom, keteueny, ki oszpllyon, ki romotlyon hetuen hetfele nyaualya ez emberbűi. Neuet meg kel neuezpi. Az kinec feiet meg mente hogy ne fay ion. Nemes aszpnyom Boldog Anya, be mené szpnt Templomba, le űleplec az Ő áldot aranyas szent székibe, az ü áldot szpnt feiet meg ese fénye füst czpz fénye füst keteueny, le fűgezfe az ű áldot szent feiet ray ta, szent kedue kőnyőrődec, szent szjne szpmorodec. Azf lata az Ő áldot szpnt Fia, Monda: Oh en szent Anyám, mire szpnt feied le fűggezföd, szent kedued meg kőnyőrödet, szpnt szfnűd meg szpmorodot? Hogy azf halta aszpny une Maria, monda: Oh en áldot szent Fiam, hogy ne szpmorodgyec az en áldot szpnt színem, hogy ne függesszem az en áldot szpnt felemet, hog ne kŐnyőrŐdgyem meg az en áldot szent színemben. Az en áldot szent felemet meg esséfénye füst czpz fénye fűst keleueny hetuen het fay dalom be fokta szpz tetememet. Hogy azt halta áldot Wrunc Isten: Ne if edgy en zent anyám Maria, im en meg szpritom az en aranyas kendetlen kezkenűmmel, az te áldot szentfeledet, belüle kifusson fénye füst czpz finye fist keleueny, benne meg nem maradhasson hetuen het faydalom az te szpZ. tetemedbűben. Aldot wrunc Isten hatalmából, meg nem maradhatanac hetven hetfelefénye fust Czpz Ez mai diczp'seges
