Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)
Folklór az Ördögi kísértetekben
tartoztathatna, a% volna a% dicséretes barát. Ehetç képest nagy sokan fel indulnac: Es ki ki as^s^ony embert keres maganac, Es kiuül éressen tettetic szentségeket, Mind ketten imatko^nac volt, mind le fektékben, mind vigya^asokban. Es nagyob oltalomért a^fa feszßletetis melletek tes^ic volt. De végre fel fele ke%dic a% feszületet tenni, es egy nihany szent aszpny meg terhesül, Es igy bomol el az nagy szentséges szerzet (852). A folklórkutatónak nem nehéz észrevenni, hogy a néphagyomány mamlasz legátusáról szóló anekdotája a fenti két történet körébe tartozik, azok népi változata. Hasonlóképpen abba a körbe tartoznak azok a mesék is, amelyekben kard (vagy más tárgy) választja el a hálótársakat. Mindezekben fő motívumokként az önmegtartóztatás, a jellemesség, az erős akarat megnyilvánulása az érdem, akár Szókratész példájában. Az adomákban viszont a népi humor nyilvánul meg az előzőektől eltérően éppen azért, mert a „hős" a szituációt nem használja ki; a szerzetesek azonban éltek a lehetőséggel, de ennek is megvan az anekdotikus humora, hiszen ravaszul rászedték a nőket. Bornemisza forrása Scheiber Sándor szerint Platon Symposionjának XXXIV. fejezetéből eredhet. Eszerint Alkibiadés „Erós hírhedt bajnoka Sókratésszal töltött éjszakájáról" mondja: „átöleltem a két karommal ezt a valósággal isteni és csodálatos férfiút és így töltöttem az egész éjt... úgy keltem fel, mintha az apámmal vagy a bátyámmal aludtam volna". Borzsák István más irányból közelít a forráshoz, hangsúlyozva azt, hogy Bornemiszánál a Szókratésszal kapcsolatos hagyománykörből csak kevés fordul elő. Borzsák István az exemplumokra hivatkozik, mondván, hogy „nincsen olyan exemplum-gyűjtemény, amelyben a castitas, abstinentia vagy continentia példái közt meg ne találnák történetünket, csak éppen nem Sókratés, hanem Xenokratés neve alatt." Továbbá „a számtalanszor elismételt anekdota végső soron az I. századi Valerius Maximus »Emlekezetes tettek és mondak« című szónoki példatárából származik... Azután ez az anekdota is bekerült a sivár paradeigmák, az exemplum-gyűjteményekbe, promptuariumokba, ahonnan a pillanatnyi szükségletnek megfelelően ráncigálták elő... évezredeken keresztül." Borzsák Istvánnak ezek a megállapításai rendkívül fontosak a folklór számára is. Ismét kitűnő bizonyítékokat kapunk arra, hogy milyen csatornákon kerülhettek az antikvitásból történetek, mondák, anekdoták a folklorizáció rendkívül bonyolult útján az újkori magyar, s egyáltalán az európai népek hagyományába. Bornemisza két történetét azért kapcsoltuk össze, mert azok a magyar folklórban kontaminálódtak. A magyar mesekincsben nagyszámú változata ismeretes a hálótársakat elválasztó kardmotívumnak. Ezzel a témával részletesen foglalkozik Heller Bernát. A magyar mesei változatok mellett rámutat az európai és a keleti népeknél előforduló variánsokra. Megállapítja, hogy a hálótársak közötti kard mesei motívuma idegen eredetű a magyar mesékben. Bornemisza adata — a kereszttel elválasztó motívum — a mesei példákból sarjadó történetek változatai közé sorolható. (Más elválasztó motívumok is ismeretesek, pl. olló, ruhadarab, saskeselyű stb.) Bornemisza példájában feszület választja el a nőt és a férfit. Szókratész és a mesei hősök önuralomról tesznek bizonyságot, az olasz történet az emberi gyarlóságot mutatja, amelyben a rászedés tréfás, bohózatba illő eleme rejlik. Az anekdoták, mesék és az irodalmi példák kapcsolódását ma már aligha lehet megállapítani. Az orális hagyomány és az anekdotairodalom révén a folklór variációk nagy száma alakult ki. Ezek közé tartoznak pl. azok az adomák is, amelyekben egy kispap egy ágyban hál a szállásadó asszonnyal. Maguk közé deszkát tesznek. A kispap önmegtartóztató ugyan, de ahelyett, hogy megnyerné elismerésünket állhatadanságáért, nevetésre ingerel az elmulasztott lehetőség miatt. Saját gyűjtésemből mutatok be egy változatot (Alsószuha, 1973). Legációba ment a kispap karácsonykor. A falu vagy tíz kilométerre volt az állomástól. A nagy ködben nem talált oda, hát egy háznál szállást kért éjszakára. A házban csak egy menyecske lakott magában. — Szívesen adok szállást - mondta a szép fiatal asszony -, de csak egy ágyam van.
