Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Folklór az Ördögi kísértetekben

Hasonló ebŐ% ime^is, Midőn egy vén apa ka^dag fiatul kerne é lettre való tengetest, terítene meg a% Ő regi élteteset, A^fiu szegyenli hogy ha meg hallyac hogy olly nyomorult atya vagyon, a^ert meg tagadgya, es ki ü%i ha^abol, A% atya sirua fel kiált IstenhŐ^ es el megyén: A^fiu ottan meggyűhősül, es a%on bolond gyühussegbe meg hal. Bornemisza példái nagy meglepetést jelentettek nekem. Most, amikor behatóbban kezdtem a műveiből a folklór adatokat szemelgetni, nagy örömmel vettem észre, hogy az ő történeteihez hasonló párhuzamot gyűjtöttem az 1970-es években a gömöri Lévárton. Akkor még a Kálmány-féle változatot nem ismertem. Horváth Lajos földműves történetét egyedinek véltem, töprengtem, hogy közöljem-e. Az elbeszélő olyan élményszerűen mondta el az esetet, mint akinek az az ismeretségi körében történt, így azután egy munkám függelékében Történet egy öreg szülőről címmel publikáltam. Mind a két faluban (Lévárt, Deresk) szokásban volt a szülők, de különösen az öreg szülők megbecsülésére, a velük való bánásmódra, hozzájuk való alkalmazkodásra a fiatalabb generációnak mesékkel és példákkal való nevelése. Egyik családban az asztalnál együtt ebédelt az egész család, az 50 éves teljes erejében lévő családapa, felesége, fia, annak a felesége és azoknak a kisfiúk, amelyik úgy 8—10 éves lehetett. Az ebéd, mivel vasárnap volt, ünnepi ebéd volt. A családban 80 éven felük öreg bácsi is élt, a dédnagyapa. Őneki nem az asztalnál volt a helye, hanem a lócára adták az ő tányérjára a levest, mert már annyira reszketett a keze, és a látása is olyan gyenge volt, hogy evés közben a nadrágjára és ködmönére öntözte ki a leveskét. Egyik alkalommal aztán a cseréptányért is a remegő kezével véledenül leütötte. A cseréptányér a földre esett és ott darabokra összetört. Az öreg ember megijedve nézte és morgolódva a szétfolyt levest és a cserépdarabkákat akarta föltisztítani. A fiának a felesége, vagyis a menye azzal a