Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Játék és maszk. Dramatikus népszokások IV.

állj jel, a csata elmúlt, kaps^ egy jó pohár bort és pezsgőt". Erre mindkét török feláll és a játék befejeződik. Horak Kari: Burgenländische Volksschauspiele. Wien-Leipzig, 1939. 14., 513— 516. 19. Schmidt, Leopold: Das deutsche Volksschauspiel. Berlin, 1962. 279- 280. Törökpár ábrázolását 1. Beitl, Richard: Deutsche Volkskunde. Berlin, 1933. 204. 20. Fehrie, Eugen: Feste und Volksbräuche im Jahreslauf europäischer Völker. Kassel, 1955. 102. 21. Kuret, Niko: Aus der Maskenwelt der Slovenen. In: Masken in Mitteleuropa (red.: Schmidt, Leopold). Wien, 1955. 218. 22. Matusiak, Simon: A lengyel nép élete. In: Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és Képben. Galícia. Budapest, é. n. 311-312.; Krakkóban az ún. lajkonik menetben egy turbános, sárga csizmás, tatárnak öltözött alak falovon „ül". O a csoport központi alakja. Előtte zászlós tatár megy, s mellette is tatárok haladnak. A hagyomány szerint a fefvonulást Zwierzyniec külváros lakóinak a tatárokon való győzelme emlékére tartják. A monda szerint a tatárok az úrnapi körmenet alkalmával hatoltak be Krakkóba, de legyőzték őket. A szokást más néven Konik Zmer^yniecki-ntk is nevezik. Kolberg, Oskar. Krakowskie, Czesc, I. In: Dziela wszystkie, torn. 5. Wroclaw—Poznan, 1962. 301-307.; Witkowski, C%eslaw. Doroczne polskie obrzçdy i zwyczaje ludowe. Kraków, 1965. 44—45.; A legendával összefüggő krakkói szokáshoz: Domokos Pál Péter. Hajnal, hajnalnóta, hajnalozás. Ethn., LXXII. 1961. 237-263.; Ezzel a szokással kapcsolatban csupán csak visszautalok azokra a magyar példákra, amelyekben a szokás eredetét a törökök vonatkozásában hasonló mondára vezetik vissza. 23. Pop, Mihai—Eretescu, Constantin: Die Masken in rumänischen Brauchtum. Schweizerisches Archiv für Volkskunde, LXIII. 1967. 163.; A Karagöz játékban: Dinescu-Syekely, Viorica: Rapports entre le théâtre Roumain. Ethnologica. Bucuresti, 1979. 73-78., 130-132. 24. jula, N: Introducere. In: Jula, N.—Mänästireanu K:Tradiüi si obiceiuri romänesti. Anul nou in Moldova si Bucovina. Bucaresti, 1968. IL, 16. 34., 38., AS).; Adäscäiitei, Vasile: Teatru folkloric din Judetele, Bäcau si Neamt. Bäcau, 1968.; Adäscäiitei, V.—Ciubotaru, I. H.: Teatru folkloric din Judetul Jasi. Jasi, 1969.; Moldovában a karácsonyi-újévi szokáskörben jelentek meg a török alakoskodók. A játéknak hat szereplője volt: 3 török, az apó és a felesége, valamint a kovács, őket kísérték a zenészek. A játék szerint az apó és a felesége a törökökre támadnak, kardjukkal le akarják őket vágni. Mivel ez nem sikerül, egymással veszekednek. A törökök táncolnak. S^pataru, G. L: Drama populäre moldovenjaszke. Kisinyev, 1976.; S^pataru, G. L: Szosztav i klasszifikacija moldavszkoj narodnoj dramaturgii. In: Narodnij tyeatr (red.: Gus^ev, V. E.). Leningrad, 1974. 107.; A kalusar játékban: Oprisan Horia, Barba: Calusarii. H. n., é. n. 189-190. 25. Vulcänescu, Romulus. Mästile populäre. Bucuresti, 1970. 147. 26. Vulpesco, Michel: Les coutumes roumaines. Paris, 1927. 39. (Betyármaszkps aíakgskodódés Setyárjátékpd 1. A betyárokra vonatkozó nagy irodalomból való válogatás helyett utalunk arra a közelmúltban megjelent bibliográfiára, amely a kárpát-balkáni térség idevonatkozó - elsősorban néprajzi - anyagát dolgozza fel: Bibliographia Etnographica Carpato-Balcanica (red.: Frolec, V.—Kubicek,J). Brno, 1984. 2. Pór Anna: Az első betyárszínjáték. A Petőfi Irodalmi Múzeum évkönyve, 1962. 155—172. 3. A példákhoz 1. Makkai Endre—Nagy Ödön: Adatok téli néphagyományaink ismeretéhez. Kolozsvár, 1939. 73., 108., 134., 153., 141-142., 177-178.; Vincke Lajor. A kender termelése és feldolgozása Bálványosváralján. Erdélyi Néprajzi Tanulmányok, 5. Kolozsvár, 1945. 12-13.; Lajos Árpád: Borsodi fonó. Miskolc 1965. 624., 626-628. 4. A példákhoz 1. Ujváry Zoltán: Játék és maszk, III. Debrecen, 1983. 74., 77., 106. 5. Az összevetéshez 1. Makkai Endre—Nagy Ödön: i. m. 31-35., 156—158.; S^endrey Zsigmond—Kodály Zoltán: Nagyszalontai gyűjtés. Budapest. 1924. 3-11.; A Magyar Népzene Tára. II. Jeles napok. Budapest, 424-429., 435., 443-447.; Ferenczi Imre—Ujváry Zoltán: Farsangi dramatikus játékok Szatmárban, Debrecen, 1962. 64—65. 6. Ferenczi Imre—Ujváry Zoltán: i. m.; Ujváry Zoltán: i. m.; Rendkívül figyelemre méltóak azok a népszínmű jellegű játékok, amelyeket Volly István tett közzé Túráról és Galgahévízről (Pest m.). Ezek a játékok — különösen a betyár szerepben - meglepő hasonlóságot mutatnak a szatmári betyárjátékokkal. Volly István: Népi játékok, III. Budapest, 1938. 7. Dömötör Tekla: A magyar néphit és népszokások - Kelet és Nyugat között. Ethn., LXXV 1964. 195.; Uő: Az újkori színjátszás kialakulása Kelet-Európában. Budapest, 1963.; Uő: A népi színjátszás Európában, Budapest, 1966. 8. Adäscäiitei, Vasile: Teatru folkloric din judetide Bacäu si Neamt. Bacäu, 1968. 73., 154.; Uő: Aspecte din dramaturgia popularä teatrul popular de Haiduci. Limbä si Literaturä, II. 1956. 9 kk., 18 kk.; Pop, Mihai: Obiceiuri tradiüonale romänesti. Bucuresti, 1976. 82—84. 9. Szpataru, G. I.: Szosztav i klasszifikacija moldovszkoj narodnoj dramaturgii. In: Narodnij tyeatr (red.: Gus^ev, V. E.). Leningrad, 1974.